2 Spaghi – Amatriciana

Szerencsére belépve rögtön látszik, hogy van egy nagy galériája a helynek, bőven el tudjuk ott rejteni magunkat, amíg elmajszoljuk a tésztánkat.

Mivel még nem voltam a helyszínen, hagytam, hogy vendéglátóim gondosan bemutassák, hogyan is működik náluk a rendelés, és az étel összeválogatása. Elsőre ki kell választani egy nyertes szószt, majd utána egy tésztafajtát is kell választani, és hozzá természetesen egy mennyiséget, mégpedig, hogy 100, avagy 200 gramm tésztából kérjük a kajánkat.

Tésztakínálat

Én látványosan nem tudtam dönteni a kettő közül, ezért felajánlották, hogy akkor a kedvemért ezúttal is el tudják készíteni 150 grammos kivitelben az ételemet. Ez egyébként ez létező variáció ebédidőben. Máris imádtam a helyet, elvégre nem sok helyen találkozni ekkora rugalmassággal.

Egyébként egy szezonális szószt választottam, mégpedig az Amatriciana névre keresztelt változatot, mely bacönnel és pecorino sajttal vadított paradicsomszószt jelent. Mindehhez a casarecci tésztát rendeltem.

Alig sikerült készítenem egy-két fényképet a helyről, illetve vettem elő a telefonomat, hogy ránézzek a világra, máris érkeztek felfelé a forrón gőzölgő tésztámmal. Szép masszív adagot kaptam, egy pofás kerámiatányérban. A pincér/tulajdonos/üzletvezető (nem sikerült totálisan belőnöm, hogy ki lehetett) leányzó közölte, hogy tökmindegy mi mit beszéltünk meg, a szakács önállósította magát és 200 grammos változatot készített nekem. Majd gyorsan hozzátette, hogy ne aggódjak, a maradékot majd elcsomagolják.

Tálalva

Látványra nem sok mindent sikerült felfedezni elsőre, mert a sajt gondosan elfedte az alsóbb rétegeket. Néhány feltáró mozdulat után megállapítottam, hogy van elég szósz a tésztán, és a bacön is szép számmal képviselteti magát a buliban, mely kockákra vágva és pirítva érkezett az eseményre. A látvány egészen szépre sikeredett.

Az ízét alapvetően a sajt határozta meg, egyértelműen ő volt a legerősebb kutya. Persze egyáltalán nem meglepő ez, ugyanis a pecorino egy nagyon aromás juhsajt. A paradicsomszószban voltak viszonylag nagyobb darabok is, nem volt teljesen homogén, vagy péppé őrölve. Fűszerezést nem vitték túlzásba, meglehetősen natúr volt. A sajtnak hála sok volt benne a feketebors. Bevallom ezeket a végén már igyekeztem is kikerülni. Ugyan nincs bajom a borssal, mint fűszerrel, de itt már egy picit sok volt belőle, inkább akartam teret hagyni a bacön-szósz-sajt hármasnak. Ez utóbbi hármas jól kiegészíti egymást, és jól illik ehhez a picit „rágósabb”, vastagabb tészta.

Közelebbről

Jól is laktam elég hamar, és ekkor még bőven volt a tányéromban. A 200 grammos adag rendelése az nettó őrültség. Már a 100 grammos adag is elegendő egy étkezésre, de ha valaki nagyobb étkű az átlagnál, akkor sem kell 150 gramm tésztánál többet rendelnie. A mennyiség tehát bőséges, egészen biztosan nem fogunk éhesen távozni.

A kaja mellé kértem még, egy citromos limonádét is, melyet a San Pellegrino jóvoltából tudtam elfogyasztani és ezért összesen fizettem 1550 forintot. Sajnos a blokkot nem néztem meg részletesen illetve a különleges rendelésem miatt sajnos nem tudtam lekövetni, hogy pontosan mi, mennyibe került, de a teljes összeget figyelve megállapíthatjuk, hogy ez a hely bizony nem drága. Sőt, ha hozzávesszük, hogy mi magunk állíthatjuk össze a kajánkat, és igazi olaszos ízeket kapunk, akkor könnyen rájöhetünk, hogy nagyon megéri ide betérni.

A pult

Egyébként a tésztákat elvitelre is lehet kérni, ezzel sokan éltek is, amíg ott voltam, illetve a nyers tésztából is kérhetünk kimérve, ha otthon szeretnénk elkészíteni álmaink pásztáját.