Select Page

Calvin Bistro – Húsleves, Csevapcsicsa ajvárral salátával és hasábburgonyával, gesztenyepüré

Calvin Bistro – Húsleves, Csevapcsicsa ajvárral salátával és hasábburgonyával, gesztenyepüré

Lassan tíz éve épül a 4-es metro, aminek köszönhetően a Kálvin tér is jelentősen átalakult. Anno azért zöldebb környezet volt, mint most. Aki a térköveket szállította egészen biztosan jól járt, mert a tér utolsó négyzetméterére is jutott belőle bőven. A mai alany is szorosan kapcsolódik ehhez a nemes térhez, mivel helyileg a Kálvin tér 8. alatt található. Calvin Bistro a név melyet talán többek még Calvin Cafe-nak ismernek. Immár nyolcadik éve szolgálja a nagyérdeműt nap, mint nap.

Belépve a múlt századfordulói Kálvin tér hangulata köszön vissza, mivel a falra egészen élethű képeket festettek fel. Mivel látogatásom ideje alatt még nem az eső volt az uralkodó, így inkább a szabadban a teraszon foglaltam helyet. Változatos étlapról válogathatunk ahol  több nemzet jellegzetes fogásait is megtalálhatjuk. Szezonális és heti menükkel is találkozhatunk, legutóbb a halloween menüvel csalogatta vendégeit az étterem.

Viszonylag ritkán jutunk hasonló helyekre ezért egy rendes kétfogásos  + desszert összeállításnál maradtam, nem csak a hamburgerekből meg a pizzákból áll a világ. A szívem szakadt meg mikor megtudtam, hogy sajnos a gulyásleves hiánycikk, de nagy duzzogva végül egy húslevesben is megtaláltam a lelki békét. A főfogás csevapcsicsa ajvárral és kétfajta körettel. Tipikus ételnek számít a Jugoszláv jogutód országok konyháin, három fajta darált hús keverékéből készül. Az ajvár szintén a balkán kincsei közé tartozik, leginkább talán a szerbeknél népszerű, de ma már mindenhol találkozhatunk vele. Főként paprikából, padlizsánból és fokhagymából készül, de minden háziasszonynak megvan a maga csodareceptje a legjobb mártás elkészítéséhez. Levezetésként egy gesztenyepüré, erről talán kár bármit is írni, mindenki alaposan ismeri.

Esztétikai megjelenés: A húsleves egy picit lepattant oldalú csészében jött, ránézésre ebben is egy laza petrezselyem ültetvény lakozik. Kis kevergetés után kiderült, hogy sajnos hús nincsen benne, tészta annál több. Korrekt mennyiségű sárgarépa került bele, szóval a fütyüléssel nem lesz gond egy darabig. A fő fogás a csevapcsicsa, melyek kissé gombóc alakúra lettek gyúrva, holott ha jól tudom az eredeti receptek alapján inkább hosszúkás formára kell őket készíteni, de engem totálisan hidegen hagy a formája. Foltokban már túlzottan megsült, ott már inkább feketés árnyalatokban pompázik. Az ajvár színe egészen élénk, szemben a salátáéval mivel az egészen halovány kissé másnapos hatást kelt. A burgonya feltehetően valamilyen mirelit származék. A gesztenyepürét nehéz máshogy elkészíteni, teljesen rendben van. Az összhatás nem egy ezercsillagos csodaétterem szintjén van, de nem is egy utcafrontos menzát képvisel, valahol az arany középútra sorolható.

Pont: 7/10

Ízvilág: A húsleves minden cseppjére jut negyedkiló petrezselyem, ízre sokkal inkább mondanám zöldséglevesnek, mint húslevesnek. A hús hiányától eltekintve egészen korrekt, nem mondom, hogy a mama főztjét lepipálja, de egy átlag hétköznapra megteszi. A csevapcsicsa golyók nekem leginkább egy fasírtot juttatnak eszembe, kevés ponton merném rámondani, hogy itt bizony nem csak marhahús van benne. Ajvár sokat javít a helyzeten, belemártva egy egészen paprikás ízvilágot alkot. A köretek közül a saláta teljes rejtély, mivel édes íze van. Nem mondom, hogy olyan mintha kürtöskalácsot raktak volna mellé, de egyáltalán nem megszokott saláta íze van. A burgonyát sózni mindenképpen kellett, mert se fűszer, se só nem került rá alapból. A desszert finom tejszínhabos, nagyot hibázni nem lehet vele. Az összkép egy átlagos minőségű alapanyagokból felépült menü, helyenként érdekességekkel, mint az édes saláta.

Pont: 7/10

Mennyiség: A leves az étlap szerint egy csészényi amit remekül teljesít adagra, ennél többet biztosan nem kérnék, mivel akkor elvenné a helyet már a “desszertrekeszből”. A főételnél szerintem mindent alaposan kimértek grammpontosan, mivel arányaiban az egész hibátlan. Ennyi hús mellé tökéletesen ennyi köret passzol. Viszont az egész adagra nem az a gyomorrepesztő mennyiség, egy darabig elvan vele az ember, de hamar megjön az ihlet egy kis falatozáshoz. Az ajvárból egy kanállal több is lehetne, mert ha túl mohón mártogatjuk benne a csevapcsicsát akkor az utolsó egy-másfél golyóra elfogy a muníció. A desszert szintén egészen hamar eltűnik, pár kanál és kivégezzük a kehely tartalmát. Így együtt a három fogás se tudott igazán meggyőzni, lehet a bolygóllás miatt elindult bennem valami mutáció, de nem laktam úgy rendesen, becsülettel jól. Az egész egy könnyedebb négy órát ad, de nagyon centiken múlik a három óra csupán.

Pont: 7/10

Ár/érték: Árban egészen erős a bisztro, személy szerint meglepődtem mikor megláttam az árakat. A leves 295 forint, a csevapcsicsa mindennel megáldva csupán 920 forint, míg a desszert 350. Kifejezetten olcsónak mondható annak ellenére, hogy nem a világ végén van kint egy legelő mellett. Kicsit talán emiatt is vannak szolidabb adaggal mérve a fogások. Durván 1500-ból kevés helyen lehet ilyen fogásokat venni. A sör mondjuk pont karcos, mivel egy korsó Drehert ha jól emlékszem 550 forintért csapoltak ki. Számomra a belső túl komoly és komor, sokkal jobban esett a teraszon a város zajában elpusztítani az ebédet. A Clavin Bistro ajánlott az éppen mérsékelt étvággyal rendelkező kalandoroknak, akik ennének pár rendesebb fogást, nagyon baráti áron mérve.

Pont: 9/10