Cheese – Csirkés quesadilla

Cheese – Csirkés quesadilla

Ritka az olyan munkahelyi étkezde, ahonnan minden bányász öntelt mosollyal jönne ki az arcán , ez nálam is beigazolódott mikor a South Buda Business Park épületkomplexum aljában található Chesse-t látogattam ebédidődben. Viszont az emberek többsége nem csak dél időtájt tér be, hanem például a napindító étkezéseket, azaz a reggeliket is itt rendezi le. Személyes tapasztalatom alapján a reggelijükkel az ég adta világon semmi baj nincsen, kiadós adagok és egészen finomak.

Egy ideje már szemezek a délutáni ajánlatukkal ami 15 óra után érvényes, keretein belül pizzát és quesadillát lehet választani. Első nekifutásnak inkább az utóbbira repültem rá, a kínálat három különböző variációt jelent. A történet pikantériája, hogy a három közül az egyik vega tehát számomra ott sincsen a listán. A másik marhahúsos és babos leginkább, de ez éppen nem elérhető, így 5 perccel 15 óra után, ami azért kicsit vicces. Maradt végül az egyetlen harcos a csirkés verzió.

Esztétikai megjelenés: Nem várt meglepetés, egészen pofásan tálalták az ételt. A főfogáson jó pár tortilla chips lett elhintve, mögötte a kimondhatatlan nevű guacamole szósz rejtőzik. Közvetlen közelében egy apró salátalevélre komponáltak még egy paradicsom-jalapeno szobrok, nagyon sukár. A tortilla lap olyan mintha palatetőről mintázták volna, kicsit hullámos lett és még a pirítás nyomai sem látszanak. Boncolgatás nélkül belelátunk a belsejébe, ahol az első ami feltűnik, hogy a sajt megolvadt és ezáltal szépen kifolyt a tányérra. Apró szemű rizzsel lett töltve ami vakítóan fehér. Belülre is jutott jalapeno, paradicsom és bőségesen csirkehús. Persze nem egy mély autentikus tálalás, de nekem délutánra tökéletesen megfelel, kicsit keszekusza a rászórt chips, de lehet ez a helyi specialitás.

Pont: 9/10

Ízvilág: Enyhén pikáns a chips amit érzékenyebb versenyzők lehűthetnek a szósszal. A kiolvadt sajt jó nyúlós, nem mondanám toplistásnak pedig egy ilyen névvel megáldott étteremben erre az alapanyagra alaposan rágyúrnék azért. A nagy tortilla lap könyörögne egy alaposabb pirításért, sokkal jobb ha ropog fokaink között ez most kicsit “nyers” maradt. A jalapeno nem égeti le a hajunkat, de legalább érezni, hogy van némi csípős benne. A rizs szinte pépes, egy fokkal keményebb szemű verzió jobban muzsikálna benne. A csirkehús fűszeres és omlós, ezzel semmi baj, így jó ahogy van. A paradicsom és salátalevél nem éppen “kézműves” ízük nem sok, tölteléknek megfelelnek. Összességében nem életem legjobb quesadillája amit ettem, viszont egy erős versenyző a középmezőnyben.

Pont: 7/10

Mennyiség: A nagy lap valahol 20 centis átmérő környékén mozoghat. A töltelék mennyiségével nincsen különösebb probléma és a legjobb, hogy a mellé szórt chipsből egy percig sem spúrkodtak a konyhában. A guacamole helyzete már nem ilyen fényes, ennyi chipshez ez édeskevés, pillanatok alatt ki lehet lapátolni, aztán ha még van pofánk tenni a quesadillára is akkor hamar csak egy üres pikszissel találjuk magunkat szembe. Sajtból mennyiségre nincs hiány, ezt remekül igazolja, hogy nagy része kifolyt, de még így is maradt magában a főételben is. Önmagában a quesadilla talán nem lenne egy eget rengető adag, de a chips remekül erősít a helyzeten és ezzel együtt egy erős 3 órás adagot már gond nélkül kitesznek.

Pont: 7/10

Ár/érték: Meglepett. Mindössze 850 forint ami leginkább azért érdekes, mert ugyanitt ebédidőben ezer alatt semmilyen ételt szinte nem lehet vadászni, legyen az akár valamilyen egyszerűbb főzelék némi hússal. Sajnálom, hogy csak délután 3 után van rá lehetőség, délben még rá is venném magam többször, hogy ezt ebédeljem, de délutánig kivárni nem mindig ajándék. Mindenképpen tervezek egy második kört, de kizárólag ha már lesz marhúsos és babos verzió is, leginkább az érdekelt eredetileg is. Délutáni nasinak kiváló választás lehet akik itt messzi vidéken bányáznak kint a Budafoki út közelében, persze ne várjuk el, hogy az első harapásnál Tijuana közepébe repít a quesadilla annyira nem eredeti.

Pont: 8/10