Select Page

Don Pepe Budafoki út – Rigatoni della casa

Don Pepe Budafoki út – Rigatoni della casa

Az egyik kedvenc és jól bejáratott éttermem nemrégiben frissítette az étlapját, felkerült rá egy nagy kupacnyi újdonság, úgyhogy ezúttal ez szolgáltatta az apropót, hogy miért is kellene felkeresnem őket. Így történt, hogy egy kollégával felszerelkezve útra keltünk és elzarándokoltunk a Budafoki úti Don Pepe-be.

Ezúttal a pizzákat nem is nagyon néztem, azokat már elég jól ismerem, sokkal inkább fókuszáltam minden egyébre. Nagyon nagy csata dúlt bennem, hogy melyiket próbáljam ki a jobbnál-jobb kaják közül, de végül egy Pasta Deluxe lett a nyertes, a hamburgert meghagytam egy következő alkalomra.

Pincér leányzónk gyorsan fel is vette a rendelést mindenkitől, és elkezdődött a várakozás. Ami, mint kiderült nem is lett annyira rövid. Az 50 perces üldögélést nem teljesen éreztem indokoltnak, tekintve, hogy tésztáról beszélünk, de azt el kell ismerni, hogy bizony voltak bőven az étteremben, illetve a futárok is rendületlenül masíroztak a táskáikkal a kiadó felé.

Rigatoni della casa – rigatoni, csirkemell, fokhagyma, paradicsomszósz, füstölt mozzarella

Azaz a ház tésztája lett a nyertes. Annyit tudtam biztosan, hogy nem spagettit szeretnék enni, illetve a zöldséget sem terveztem túlzásba vinni, nem vagyok én kecske, bőven elég volt a póréhagyma. Ez a kombináció pedig tökéletesen megfelelt a vágyaimnak. Könnyű, egyszerű, mégis egy pompás ételnek ígérkezett.

Esztétikai megjelenés: Négy ima elmormolása, és rengeteg hangos gyomorkorgás után, ha nehezen is, de megérkezett a tészta végre (a hosszúra nyúlt ebédidőt természetesen este ledolgoztam ezt azért rögzítsük). Olyannyira jól nézett ki a tészta a tálalással, hogy alig tudtam kivárni, amíg Betyár kolléga befűzte a filmet és lefotózta az alkotást. A tányér már önmagában extravagáns, sokkal inkább nézném üresen egy asztali dísznek, mintsem olyannak, amiből enni szoktak. Nagyon jól nézett ki a tészta ebben a fehér csodában, a sajt aranybarnára sült, a szósz szépen megszínezte a tésztákat, és a csirke is büszkén mosolygott a tészták között. A tetejére még némi gizgazt is tettek, melyet nagy lendülettel dobtam messzire, amikor nekiláttam. De a tálalás és az étel látványa az hibátlan volt ezt meg kell hagyni.

Pont: 10/10

Ízvilág: Eléggé háklis vagyok arra, ha a tészta állaga nem megfelelő és túl van főzve (ezért kerülöm ezt a kaját az irodai kantinban, de erről majd egy másik alkalommal. Talán.), így nem is volt kérdés, hogy azzal fogom kezdeni. Szerencsére ideális állapotban találtam, al dente-re lett főzve, azaz a tászta belseje még kemény volt. A paradicsomszósz volt egyértelműen a legerősebb versenyző az ízeket tekintve, nem egy gyári, „sosemlátott paradicsomot” szósz került rá, hanem saját gyártmány, és érződött hogy ez bizony tényleg abból van. A fokhagyma ugyebár a paradicsommal nagyon jó barát, tökéletesen passzolt hozzá. A csirke állaga is rendben volt, nem volt kiszáradva. Talán egy-két fűszerrel még lehetne bolondítani a csirkén és akkor igazi ízorgiát kapnánk, így egy picit én ezt hiányoltam. Összességében, ha mindent egyben nézünk, akkor már nem bukott ki annyira, hogy a csirke az viszonylag natúr volt, szóval máris cáfolom magamat, mert az összképpel semmi gond sincsen.

Pont: 8/10


Mennyiség: Amint megláttam, az volt az első gondolatom, hogy basszus, ehhez még kell majd egy szendvics is az irodába visszaérve, pláne, hogy már szinte kopogott a szemem. Aztán elkezdtem enni, és nem fogyott olyan ütemben, mint amitől tartottam. Csalóka nagyon a tányér, amivel operálnak, mert szinte elveszik benne a tészta, de menet közben derül ki, hogy bizony nagy az a tányér. A csirke mennyisége simán rendben volt, kaptam eleget abból is. Végül azért meg tudtam enni az egészet mindenféle gond nélkül, és azt sem mondhattam, hogy nem laktam jól. Biztosan léteznek valahol ennél nagyobb adagok, viszont ez is elegendő energialöketet ad a délutáni GDP bányászáshoz.

Pont: 8/10

Ár/értek: Ez a legnagyobb fejtörés. Egyrészt mert pasta deluxe kategóriából választottam, másrészt viszont a hozzávalókat tekintve nem nevezném ezt annyira különlegesnek. Semmi spéci alkatrész nincsen benne. Hozzávéve az ízélményt, nem lehet panaszom, egyértelműen felfelé húzza a pontszámot. Ha megnézzük, hogy ezért 2290 forintot kell csengetni, akkor azt egy picit túlzásnak érzem, mert mégiscsak egy viszonylag átlagos „csirkés tésztáról” beszélünk. Mindent összevetve elégedett voltam, amit ezért az összegért kaptam, de biztosan találni ennél olcsóbban is hasonló minőségű tápot.

Pont: 7/10

(ezt történetesen a XI. kerületi éttermükben lőttem, KLIKK IDE és megmutatjuk térképen, hogy pontosan hol is)