Select Page

Don Pepe – Marhajó Pappardelle

Don Pepe – Marhajó Pappardelle

Egész változatosan alakult eddig a heti menü a blogon, így gondoltam meglepem ma is magam valami egyedibb kajával mint holmi junkfood. Abban a kiváltságosan jó helyzetben vagyok, hogy egy köpésre tanyázik tőlem egy Don Pepe ahonnan már egészen sok postot olvashattatok, de az utolsó már rég volt így itt az ideje az ismétlésnek.

A tésztáknál akadt meg a szemem és ott is egy egészen jópofa nevű áldozaton a, Marhajó Pappardelle-n. Őszintén szólva ennyiből fogalmam sincsen mit rejthet az étel, de a feltétlista átböngészése után azért kicsit megvilágosult elmém, melyet a tegnap esti pár sör kicsit elnyomott mára. Bélszíncsíkok mustáros-tejszínes-gombás mártásban pappardelle tésztával és parmezán sajttal lesz terítéken, közeben kiderítettem hogy ez a tészta olyan mint egy szalag lapos, széles és hosszú. A marhajó jelző meg ámen, legyen ilyen én nem fogom bánni az tuti.

Esztétikai megjelenés: A héten már felhozott kontraszt miszerint sokkal szebbek az ételek egy étteremben felszolgálva mint kiszállítva, itt annyira nem érvényesül szerintem, olyan nagy hátast nem dobtam a látvány alapján, de azt is tudom hogy ennél az ételnél olyan nagyot nem lehet talán domborítani. A tetején sok-sok parmezán lap díszeleg, alatta álcázva helyezkedik az étel maga. A sajt és a tészta egészen hasonul egymáshoz, így néha nehéz őket megkülönböztetni egymástól. Extra gyanánt kaptunk egy apócska zöldet is, ez azért jelzi hogy nem az aluljáróban vagyunk. Adagra nem látszik brutálisnak így elöljáróban, egészen elbújik a tányérban, de majd a végére kiderül az igazság.

Pont: 7/10

Ízvilág: Leginkább a bélszín csiklandozza a fantáziámat, nem mindennapi étel számomra kíváncsian vágtam bele, hogy milyen is ez. Lehet én vagyok a kretén, de nekem ez annyira nem robbantotta ki fejemben a rózsaszín ködöt, hogy ezentúl csak ilyet vagyok hajlandó enni, oké finom de annyira nem érzem extra csodának. A mustáros-tejszínes-gombás mártásból kettőt remekül érezni lehet, a mustár számomra nem tűnt fel az ételben. A gomba külön plusz pont, nagyon finom és egyértelmű hogy ez nem a Tesco alsó polcról került le, annál fényévekkel finomabb. A sajt nálam nagyon gyenge pont, egy jól eltalált sajttal nagy hibákat lehet menteni, ez most sikerült a Don Pepének szerintem ennél jobbat nem kívánhatunk hozzá. A tészta a formáján kívül semmi más újdonságot nem tartalmaz, egészen olyan mint vékonyabb testvérei.

Pont: 7/10

Mennyiség: Előre paráztam az egészen mint szűzlány a szalagavatón és sajnos most be is igazolódott nyolcadik érzékem, mivel az egészet pillanatok alatt képes voltam eltüntetni a tányéromból. Az egész ételt szerintem meg kellene hízlalni egy jó 30%-al ahhoz, hogy egy rendes kiadós ebéd szintjét elérje. Arányait tekintve semmi probléma nincsen vele, ez hibátlan, úgy zusammen tolni kéne bele egy kis cuccot még. Nem voltam megaéhes és így se merem 3 óránál többre tenni, pedig titkon bíztam benne, hogy jó laktató étek lesz mára.

Pont: 5/10

Ár/érték: Az egyik legfontosabb dolog nálam egy étellel kapcsolatban, az hogy legyen jó adag, persze nem árt ha ehető és nem patkányhúst kell magamba tuszkolnom. A legfontosabb ponton most elvérzett nálam az étterem, de akaratlanul is be fogok még ide térni, mivel annyira közel található. Ezeket megkoronázva ezért 1580 Forintot kell kipengetnünk, amit hát, nem nagyon tükröz a végeredmény. Ennyi pénzért olcsóbb helyeken, egy kifőzdében akár ketten is meg tudnak ebédelni, persze az nem bélszíncsíkokkal lesz feltöltve. Láttam, hogy pár újdonság is megjelent az étlapon, szerintem még a tavaszig le lesz valamelyik tesztelve.

Pont: 5/10