Dr. Oetker – Pizzaburger – Salami | Mit ettem ma

Select Page

Dr. Oetker – Pizzaburger – Salami

Dr. Oetker – Pizzaburger – Salami

A hétköznapi hősök köztünk élnek. Ennél sablonosabb és unalomig ismételt közhelyes, klisét talán keresve se találunk. Ennek ellenére én alighanem megtaláltam az egyik ilyen tagot. Nevezzük, mondjuk Istvánnak, hogy ne legyen teljesen személytelen, de mindegy is, sokkal inkább fontos, amit végbe vitt.

S

Tudta, és sokszor emlegettem neki, hogy a Dr. Oetkeres Pizzaburgert egyszer bizony ki kell próbálnom. Erre ő fogta magát és a jó ég tudja hány száz kilométeren át, utaztatta egy másik országból, verejtéket és fáradtságot nem ismerve. A streetfood csúcskirálya, pizza és burger egyszerre, na erre mondja valaki, hogy nem izgató már csak a gondolata is!

S

A Dr. Oetker nem éppen az oly divatos kézműves ételek hírvivője, sokkal inkább a mirelit piacon tevékenykednek, olykor egészen elfogadható minőségben. Ezen modell szalámis, ami a dobozon remekül illusztrálva lett, kicsit azért hiányolok róla egy jófajta burger húspogácsát, de ne legyünk maximalisták. Elsőre nehéz megfejteni a titok nyitját, de miután kirángatjuk a dobozból a pizzaburgereket akkor minden világossá válik.

S

Főleg az, hogy ezzel aligha lehet jól lakni. Két pizzaburger van benne, melyet a már említett hősünkkel testvériesen feleztünk, szóval még inkább arra jutottam, hogy nem árt, ha sörrel is locsoljuk, a biztonság kedvéért persze. Összesen négy korong, melyekből kettőn van vastagon az extra vékony karikázott szalámi. A sajtból hiányt egészen biztosan nem fogunk szenvedni, mindkét félre jutott tisztességesen. Kreativitásukat aligha járatták csapágyasra a Dr. Oetker fejlesztőmérnökei, ennél szerintem azért többet is ki lehetne hozni egy ilyen ételből.

S

200 fokon nagyjából 15 perc elegendő ahhoz, hogy ropogósra süljön, mint jó tanács, nem árt ha adunk alá némi alufóliát vagy sütőpapírt. Szépen megolvad a kétféle sajt, a szalámi bebarnul és valójában készen is vagyunk. A két különböző felet egymásra csapjuk és indulhat is a vára-várt pizzaburgerezés.

S

Csoffadék egy szendvics lesz belőle, burgernek sehogy se lenne arcom hívni, inkább valami korcs. A buci, aminek valójában mindkét oldala egyforma ropogósra sül, de ennyi, több nincsen benne. A sajtok megleptek, sokkal cudarabb műanyag ízvilágra számítottam, de be kell valljam, hogy nem is rossz. A paradicsomos szósz egyenesen rémes, ezzel vallatni lehetne. A szalámi apró és leginkább vízízű, sokat nem képes az összképbe dobni. Fűszerezésről nem igazán beszélhetünk, pedig főleg pizza fronton ez nem egy extra jelenség. Enyhe csípősség akad, mint kiderült, ennek a verziónak bizony van némi “ereje” a leírás szerint is.

S

Kissé csalódottan nyugtáztam a mutatványt, túl nagy volt a lelkesedés, na de legalább ezt is kihúzhatom a bakancslistámról. Árát nem tudom, de gyanítom, nem kell érte napokig robotolni. Van még pár egyéb ízesítésű változat, egyszer majd talán belebotlok valamelyikbe, de addig nem hiszem, hogy újra tesztelnék. A pizzaburger egy jó gondolat, de ennél sokkal izgalmasabb kiadásokat is el tudnék képzelni.