Dunakömlődi Halászcsárda – Óvári sertésborda | Mit ettem ma

Select Page

Dunakömlődi Halászcsárda – Óvári sertésborda

Dunakömlődi Halászcsárda – Óvári sertésborda

Mi mással is lehetne megkoronázni a kirándulásomat, mint egy jó kajálással? Paksot pár kilométerrel elhagyva, az újpestiek kedvenc 6-os útja mellett fekszik Dunakömlőd. Az aprócska település lankáinak lábánál található a halászcsárda, ahol ma szerencsét próbálok. Az étterembe belépve, kissé elkapott a nosztalgikus érzés, egy ránézésre jó pár éves gigantikus falfestés díszeleg a vendégek előtt. A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója könnyed vicc, ahhoz képest amit itt látunk, egyszerűen leírhatatlan. Egyes információk szerint, magát a főpincért is ráfestették, de több alak is felkerült melyeknek kiléte eddig nem tisztázott.

Nincs az a nagy nyüzsgés, így akár a két utcával arrébb ciripelő tücsök hangját is remekül megcsodálhatjuk. Feltűnt a már említett pincér aki valójában hasonlít a fal egyik szegletén látható úriemberre. Pár perccel később sikerült leadni a rendelést, ami jelen esetben egy óvári sertésborda, köretnek pedig steakburgonya. Jogosan merül fel a kérdés miért nem halászlét tesztelek egy ilyen helyen, a válaszon még gondolkozom, ha megszületik majd egyszer megosztom.

Visszatérve a kajára, az óvárit szerintem senkinek nem kell bemutatni, sertésbora, sonkával, gombával és sajttal, ezek az alapok. Egy szűk tizenöt perces várakozás után már a szemem előtt is volt az áldozat. Akik nagyon ráérnek azok végigleshetik, eddig milyen óvári példányokkal találkoztam, ITT, ITT és ITT.

Esztétikai megjelenés: Egy egész hibrid tálon helyezkedik el, kissé mély is és lapos tányér is, kissé fura. Másfél tenyérnyi hús az alapja, melyre rátelepszik a sonka ami helyenként ujj vastagságú is, sütve elsőre nem lennék biztos benn, hogy valójában sonkáról van szó. A tetején az olvadt sajt terül el, ami alatt a gomba rejtőzik. A sajt finoman pirospaprikával díszítve lett, de ebből jutott a tányér szélére is, ebből azért látszik, hogy nem éppen egy sarki büfében vagyunk. A köret mindezek alatt van, felét viszont elrejti a méretes szelet hús. A díszítést tovább tetőzi, egy karika paradicsom és uborka, de helyet kapott egy vékony szelet paprika is. A látvány átlagos, de a falfreskó továbbra is visz mindent.

Pont: 7/10

Ízvilág: A köretnél én sokkal bátrabban nyúltam volna a steakfűszerhez, így kicsit olyan mint egy sima héjában sült burgonya, erre nem mondanám, hogy annyira steakburgonya. A sertésborda nekem helyenként túl rágós és száraz, de az esetek többségében elfogadható, talán féloldalas kissé a sütő? A sonka tökéletesen vízízű, szerintem igazi Tesco akciós kilós mindent bele “sonka”. A sajt egészen jóra sikeredett, ez talán a legjobb része a fogásnak. A finom fűszerezés mintha csak virtuálisan lenne odavetítve, ízre egyáltalán nem tűnik fel fogyasztás közben. A gomba még a pozitív oldalra dönti a mérleget, ezzel sincsen különösebb probléma. Fogyasztás közben ért egy kisebb meglepetés, egy tíz Forintos méretű valamibe futottam, amit elharapni se tudtam, bízom benn hogy nem kiégett fűtőelem került a feltétek közé, nagy ijedtségemben inkább gyorsan lenyeltem. A pizza után most sem lettem lenyűgözve, ilyen az én szerencsém ma.

Pont: 5/10

Mennyiség: Már említettem, hogy egészen lapajnéger tenyér mértékben szabták a húst, és az erre épülő feltétekkel sem spúrkodtak a konyhában. A fél tányért szinte elfoglalja, szép nagy adag ránézésre is. A köret fele látszik csak ki, ebből is adtak rendesen, itt sem spóroltak egy centit sem. Az arányokat tekintve teljesen rendben van a kaja, a közel húsz év úgy fest kell rutint biztosít már ilyen téren. Szégyenszemre nem tudtam az egészet elpusztítani, de ennek okaival senkit nem untatok, meg aztán tökmindegy. Az garantált, hogy aki egy ilyet letuszkol az legalább bő négy órára gondolni se fog az étkezésre annyira telepakolja a pocakot.

Pont: 9/10

Ár/érték: A helyszínen elfelejtettem feljegyezni a pontos árakat, így az ördög eszközét az internetet hívtam segítségül a probléma megoldására. Az óvári sertésborda köret nélkül 1550 Forintot kóstál, ez minőséget tekintve kissé drága, de egy rendes étteremben teljesen alsó kategória lenne. A divat steakburgonya újabb 400 Forinttal rántja mélybe a pénztárcánkat, tehát az egész körülbelül két ezerbe fáj. Kissé olyan érzést kelt a csárda, mintha megállt volna körülötte az idő úgy 15 évvel ezelőtt, egy kisebb ráncfelvarrás elférne rajta úgy érzem. Nem mondanám, hogy beleszaladtam volna egy bomba ajánlatba, de talán majd egyszer lesz még egy esély. Többen említettek egy másik csárdát, ami nincsen olyan távol innen így lehet inkább az lesz a következő alany, ha elhagyom a várost…ahol élek.

Pont: 6/10