El Bigote – Tortilla

El Bigote – Tortilla

Jó pár hónapja már annak, hogy az egyik éjszakai bevetés után kissé megfáradva dülöngéltem a Király utcán hazafele, amikor szemet szúrt az El Bigote. Mivel erősen hajnal volt már ekkor, ezért nem jutottam be, de elhatároztam, hogy felkeresem őket egy stabilabb pillanatomban.

Egy év legalább kellett ahhoz, hogy ez az elhatározás cselekedetté váljon, de végül összejött. A Király utcai egységet viszont lecseréltem a Ráday utcában található üzletükre, mivel időközben kiderült, hogy már négy ponton gyártják a mexikói kaját a nagyérdemű számára. Az üzlet egészen apró. Pont egyedül voltam, amikor odaérkeztem, de ahogy jött még 3 egész vendég, megtelt a táncparkett, gond nélkül ki lehetett volna rakni a teltház táblát.

Annak ellenére, hogy a mexikói vonalat képviseli a hely, bent egy laza talán török mulatós pörgött, bár amennyire ismerem ezeket a remek muzsikákat, akármelyik arab nemzet jellegzetes ritmusa is lehetett volna. A személyzet egyetlenegy főt jelent, aki viszont olyan teli mosollyal tesz-vesz, míg készíti kajánkat, hogy öröm nézni. Kicsit töri a magyart, de simán lehet egyeztetni az álláspontokat, csak ne hadarjunk neki, ennyi.

Tortilla – bab, kukorica, pirított hagyma, jégsaláta, paradicsom, négyféle sajt, tortilla chips, zöldfűszeres pesto, bazsalikomos sajtszósz, guacamole, salsa szósz és mindez betekerve egy 40 centis tortilla lapba

Nem szerényes a feltétlista, az biztos. Többfajta hússal kérhetjük, lehet csirke, marha, serrano kivitelben is, de ha nem érezzük a hús iránti vágyakozásunkat, akkor elérhető vega kiszerelés is. Előttünk serceg minden a rostlapon, ahogy készül, az illatok pillanatok alatt átjárják gondolatainak, na meg persze a ruházatunkat. A biztonság kedvéért egy nachost még berendeltem, hogy tuti ropogjon a kaland.

Esztétikai megjelenés: Oké, maga a tortilla összetekerve nem nyújtja a világ legdurvább gasztrolátványát, kissé olyan, mint egy elnyújtott sima gyros, bár ennek mindkét végé behajtják. Kapott egy alufóliás tekerést egyik végére, hogy fogni könnyebb legyen, elvégre így praktikus. Látványosabb az egész, amíg készül, szóval tényleg lessük meg nyugodtan a folyamatot, megéri! Mikor elkezdjük azért javul a helyzet, de csodát ne várjunk, ez ilyen kaja és kész. Fokkal ingerlékenyebb látványt nyújt az általam köretnek álmodott nachos, ezt vegyesen mindenfajta szósszal meglocsolta emberünk, ami így több árnyalatban pompázik és vagy fél liter szószt rejt magában.

Pont: 7/10

Ízvilág: Itt már kezdünk révbe érni. Az első falatnál már egy igazán fűszeres, pikáns ízegyveleg robban be szánkba. Főként a pesto a domináns, de például a sajtszósz krémessége is remekül megfigyelhető benne. A marha nincsen szétfűszerezve önmagában, ügyesen cselezve akár a tiszta húsízt is megélhetjük, de azért ehhez kisebb csoda szükségeltetik a sok öntet és hozzávaló miatt. A zöldségek közül a paradicsom és a kukorica érezhető igazán, utóbbi enyhén édes verzió. A babszemek, ha nem is pépesek, de kellően megpuhultak, hogy ne próbálják kikapni lazábban lötyögő fogainkat. A salsa szósz annyira nem ébreszti fel bennünk a tűzokádó sárkányt, teljesen emberbarát, kezdők is nyugodtan kérjék bele, annyira nem lehet baj belőle. A nachos teljesen olyan, mint a moziban, a szószok jól megtekerik az alapízét, sőt még fel is áztatják a felső rétegben található egyedeket.

Pont: 9/10


Mennyiség: Egyetlen stabil, amit tudunk, hogy 40 centis a tortilla, amibe betekerik az egészet. A húst én úgy láttam, hogy pont érzésre csapta rá a rostlapra, nem méregette grammra pontosan, aztán lehet persze, hogy olyan rutin van a csuklóiban, amit egy kolumbiai elosztó is megirigyelne. Nem állítom, hogy egytől szétrobbanunk a helyszínen, a nachos viszont tökéletesen egészíti ki ahhoz a szinthez, hogy ráfogjuk az egészen laktató jelzőt. Arányaiban korrekt, persze mindig és mindenbe lehetne több húst rakni, ahogy ebbe is. A nachos esetében azt a trükköt kipróbálnám, hogy a szószt nem csak akkor nyomni rá, amikor a papírtölcsér feltelik, hanem folyamatosan elosztva.

Pont: 8/10

Ár/érték: Leginkább akkor lepődtem meg, amikor rápillantottam az árszabásra. A serrano kivételével 890 forintért juthatunk a tortillához, ahogy a tesztelt marhás kiadáshoz is. Ez már szinte alig van egy átlagos utcai gyros felett árban, viszont ízre a legtöbbet nemes egyszerűséggel a földig alázza, de vagy kétszer. Mindenképpen ajánlom egyszer legalább kipróbálásra, nagy összeget nem kell kockáztatni érte. Lehet felkutatok majd egy nagyobb egységet is, nem tudom azoknál mennyivel gazdagabb a kínálat, ha egyáltalán gazdagabb. A nachos 500 pezoért lehet a miénk, ez nem a legolcsóbb, de még mindig jobb, mint egy mozis rablás. Szósszal vastagon meglocsolták, nem fogyott el két a harapás után az egészt. Az utcán van egy-két kis asztal, ha éppen bent a három hely közül egy sem szabad, viszont télen lehet nem a legkényelmesebb ott kint üldögélni.

Pont: 9/10