Select Page

Fat Mo’s – Kacsamáj pástétom körte pürével, borsó csírával és marha bélszínsteak

Fat Mo’s – Kacsamáj pástétom körte pürével, borsó csírával és marha bélszínsteak

A Fat Mo’s nem teljesen új hely számomra. Jó pár évvel ezelőtt egy kicsit alkoholgőzös állapotban betévedtem ide egy téli péntek estén, amikor farsangi bulit tartottak. Sziklaszilárd emlékeim nem igazán maradtak, így abban sem vagyok végtelenül biztos, hogy már akkor is volt konyha részlege a pubnak. Teltek-múltak az évek és immár biztosan állíthatom, hogy a Fat Mo’s már igencsak gazdag étlappal is várja a nagyérdemű közönséget.

A névadó úriember rendkívül bölcs volt, amihez nem fér kétség. 1920-25 között (szesztilalom) a törvény szolgálatában tevékenykedett és karrierje során több mint 4000 letartóztatást vitt végbe, ami alatt közel 5 millió (!!!) üveg zugalkoholt koboztak el. Bölcsessége pedig onnan fakad, hogy rendkívül átérezte a “ha nem tudod legyőzni őket, állj közéjük” gondolatot és 1927-ben ő maga nyitotta meg saját zugkocsmáját.

Visszatérve jelenlegi látogatásom céljához, azaz az étlaphoz. Reggeliktől kezdve, a halakon át, egészen a mexikói vagy éppen olasz ételekig szinte mindent megtalálunk, egy szó, mint száz bőséges a kínálat. Hideg előételek közül a kacsamáj az igazán csábító, főleg ha azt is beleveszem, hogy nemrég estem túl egy könnyed 13 fajta konzervmájkrém tesztjén (év elején kikerül). Főételnek pedig minden jóra termett férfiember álmát, azaz egy marha bélszínsteaket sikerült górcső alá venni.

Esztétikai megjelenés: Az étlapról magáról ritkán írok, de ez a fatábla szerű kivitel pazarul passzol a hely hangulatához, illetve a lapok tapintása is arról árulkodik, hogy nem egy sufniban lévő gagyi nyomtatóval készült. Az előétel egy retro csatos üvegben kapott helyet. A kacsamáj körülbelül ennek felét teszi ki, amire rájön a körte püré. A borsó csíra zárja a sort, de az egész mellé még jár jó pár darab meleg zsemle is, aminek friss illata azonnal megcsapja a vendég orrát. Kevés szebb dolog van a földön, mint egy steak. Két fajta szósz társul hozzá, az egyik egy whiskey-s, míg a másik egy jó öreg BBQ öntet. Szilárd köretként pedig az előzőekhez csatlakozik némi steakburgonya. Színe alapján átsütésével aligha lesz baj. Ízesítés gyanánt pedig egy enyhe sózást kapott, de felszolgált fűszercunamival kedvünkre ízesíthetjük a későbbiekben. Patent az egész, nem igazán lehet belekötni.

Pont: 10/10

Ízvilág: Na, igen. Ez olyan tiszta máj ízvilág, az előételnél, amit konzervben aligha fogunk ebben az életben megérezni. Rendkívül erőteljes, karakteres íze van, amihez a körte egy enyhe édeskés ízt kölcsönöz. Kiérződik továbbá egy lágy vajas vonal is belőle és ez az egész egy langyos zsemlére kenve bizony oltárian jó. A steak medium, akármennyire is nem látszik a képen, aminek legfőbb oka a vaku, de a valóságban ez tényleg belül rózsaszín. A bélszín kapott egy vékonyka kérget sütés során, aminek lényege, hogy meggátolja a húsból a szaftok távozását, azaz így marad ízletes, omlós a steak. Egy csipetnyi borsot nyert magának, de éppen annyit csak, nehogy elnyomja a hús tiszta, finom ízét. A szószok közül a whiskeys kicsit sem nehéz, nem lett dögédes, amitől egyből lefordulnánk a székről. A BBQ szintén ezt a fonalat követi, sokkal inkább kivehető belőle a paradicsomos íz, mint sok másik túlságosan édes szósznál. A köret nálam, ha egy perccel kevesebbet sült volna, akkor lenne igazán tuti, de így is rendben van, főleg megfürdetve picit a BBQ-ban.

Pont: 9/10


Mennyiség: Az előételt nyugodtan számoljuk két főre, mivel amire ezt a mennyiséget elkenegetjük a zsemlékre, lazán eldolgozunk magunkban legalább négy darabot. A steak 250 grammos, ami önmagában se mondható apró falatnak, de ha szépen komótosan végig daráljuk mellé a köretet és még mártogatunk is bőszen, akkor hamar elér minket a hűn áhított kajakóma. A szószokból bőség van, nálam szerintem a pikszisek tartalmának negyede nem fogyott el, pedig becsülettel adtam belőle szinte minden falatnak. A teljesség kiteljesüléséhez természetesen nem árt, ha mellédöntünk legalább egy korsó sört vagy pohár bort. Összességében ez a két fogás nálam kiütéssel nyert, nem nagyon hagyott más választást, mint a fejből kipislogós kóma. Bőséges öt óra!

Pont: 10/10

Ár/érték: A helynek hangulata van, ez nem egy lomtalanítás során összekukázott bútorokból és székekből összedobott romkocsma, ez egy igényes korhű pub. Sehol egy hivalkodó fényforrás, csak lágy, enyhén homályos környezetben, ahogy azt egy “zugkocsmában” illik. A személyzet szettje is hozza az 1930-as évek hangulatát (fehér ing vs. hózentróger), figyelmességükre és kedvességükre pedig egy pillanatig nem lehet panaszunk. Életemben talán először tudnék némi füstöt hiányolni bentről, itt valahogy úgy érzem, még az is elférne, akkor lenne végtelenül hiteles. Az előétel 1550, míg a steak 5950 forintot kóstál. Persze nem a legolcsóbb menüs fogás a városban, de azért vegyük figyelembe, hogy a minőségnek még mindig ára van. Szinte minden este elő zene/koncert/ várja a vendégeket, de hétvégente alkalmunk van hajnalig tombolni, ahogy azt már nekem is sikerült pár éve elkövetnem. (Még a két ünnep között rAtaTouIlle szemszögéből is érkezik egy post!)

Pont: 9/10

(ha nem tudnád merre van Fat Mo budapesti támaszpontja, akkor KLIKK IDE és mutatjuk térképen!)