Frankenstein bácsi gyrosa újratöltve | Mit ettem ma

Select Page

Frankenstein bácsi gyrosa újratöltve

Frankenstein bácsi gyrosa újratöltve

Immár bő három éve, hogy egy sörözés, egy egészen érdekes gyrosozásba torkollott, mondhatni egyik legfélelmetesebb késői vacsorámban volt részem. Frankenstein bácsinak neveztem el a történetet, amit a mai napig így használok.

Némi extra élettapasztalat és pár szőrszállal több a borostámban úgy éreztem elegendő, ahhoz, hogy ismét betámadjam és megadjam neki is azt a bizonyos második esélyt, amit már ezerszer emlegettem legalább. Jelenleg sörből merített bátorság viszont nem volt a garatom mögött, amit éreztem is, mivel ahogy közeledtem a bejárathoz egyre inkább kocsonyaszerűen kezdett lábam remegni. Bepillantottam és meglepődtem. Egy hölgyemény állt velem szemben, aki láthatóan örül annak, hogy klímamentes helyiségben a gyroshús sütő mellett állhat.

Pillanatig azt sem tudtam, hogy zár-e netán, de megnyugtatott, amíg a hús sül, nyitva. Leadtam a drótot miszerint egy remek gyros tálért jöttem megspékelve egy ásványvízzel, természetesen helyben fogyasztva. Egy ajtócsapódás oldalról és megpillantom a tükörben hősünket, azaz Frankesinstein bácsit. Pulzusszám felugrik, lábaim felkészültek az esetleges menekülésre, állandó készenlétben várják a parancsot. Kerülöm a tekintetét, de szinte érzem, ahogy méreget, hogy melyik testrészemet tudná felhasználni legújabb kísérletéhez.

A már említett hölgy megszakítja elmélkedésem és kérdezi, hogy hagyma és csípős mehet-e bele. A válasz egy remegőhangú igen, majd F-bá elkezdi a tálcám előkészíteni kimért komótossággal. A felszerelés és a környezet megakadt valahol a 90-es évek végén és a görög hangulatot valahogy egy kínai gyorsbüfének jellegzetes jegyeivel sikerült vegyíteni. A tálcát átadják majd a mester leül egy székre és szinte egy tizedmásodperc alatt lágy, szolid horkolásba kezd, de ezzel engem nem tud megvezetni, a tükörből folyamatosan rajta tartom a szemem.

Esztétikai megjelenés: Egy erősen kopott tálca, amin egy alaposan megpakolt tál található. A húsréteg egészen sokat elfed a feltétekből, az például szinte nem is látszik, hogy a legalján egy réteg rizs kapott helyet. Ezután jön egy réteg zöldséges vonal, amiben egészen sok lilahagyma van illetve kígyóuborka. Színre a zöldségek egészen fakóak, de szószok közül a vélhetően csípős fajta is egészen répa sárga árnyalatban érkezett, hát nem a légszívderítőbb összkép elsőre. Találunk még rajta egy vélhetően joghurtos öntete is, ebben semmi fűszer vagy hasonlónak nem leltem nyomát, de tovább megyek, az egész gyros tálon hiánycikknek számít. Pitából kapunk egy egész korongot, enyhén megpirítva egyik oldalán. Fakó szegény gyros, ez a legnagyobb baja, de amúgy egy átlagos tucat gyrosost majdnem elér.

Pont: 6/10

Ízvilág: A pita omlós és meleg, egészen meglepett, utoljára, amiben kaptam emlékeim szerint egészen rossz volt. A gyros maga hússal indul, hacsak nem bányászunk az aljára. A hús most rendesebben átsült és nem találtam nyers darabkákat benne. Ropogós falatokat nem találtam, de ennek is tudtam örülni, persze egyik szememmel továbbra is az öreget figyeltem. A szószok nem csak látványra véreznek el, hanem ízre is. A csípős egészen gyenge, szinte alig érezni belőle valamit, a joghurtos pedig kifejezetten émelyítő, de lehet csak formalint kevert bele, hogy előre elkezdje tartósítani belsőszerveimet? A zöldségek közül az uborkát sokallom, egészen lédús és áztatja a vele érintkező hozzávalókat. A saláta elmegy, viszont a rizzsel megint csak gondok támadnak. Nemes egyszerűséggel pépessé főtt, de lehet közrejátszik a közel 40 fok is, ami bent uralkodik a boltban. A lilahagyma viszont kifogástalan, remek randigyilkos, ezzel ne induljunk hódítani, ha egy mód van rá. Nem tudom melyik vonalat próbálják ezzel követni, a klasszikus török vagy görög irányzat, de inkább tűnik egy hibridnek, mint Frankensten “tanítványai”.

Pont: 5/10


Mennyiség: Nem könnyű evésre adnunk fejünket ha stresszesek vagyunk, főleg ha, gyomorideg is társul hozzá a ránk uralkodó veszély miatt. 10-13. falat után viszont megnyugodtam mivel megláttam, hogy két fiatal is betért az üzletbe és F-bá rájuk helyezte a fókuszt, elvégre láthatóan fiatalabb gazdatesttel bírtak. A hússal nem vicceltek, egészen korrekt adagot rittyentettek a pult mögül a tányéromra. Igazat megvallva zöldségből sincsen hiány, főleg uborkából, amiből kifejezetten sok került már bele. Rizsből egy kicsit több is elférne, ebből pár falat és el is fogyott, de persze egy kis hasábburgonya is mehetne, de az éppen hiányzott a válaszható köretek közül. Szószok közül a joghurtos uralkodik, a csípősből sok nincs, ereje meg ugyebár semmi. A pita nem a legvastagabb, de így a nyári fél-diétás időszakban tökéletesen elegendő. Az egészet eltüntetve sikerült jól laknom, de az is lehet, hogy valamilyen zsibbasztó méreg kezdett el csak hatni, mire végeztem vele.

Pont: 8/10

Ár/érték: Drágának nem mondhatjuk. 1200 forint egy tál, ami mellé a víz 300 forintért érkezett. Picivel a körúton található árak alatt van, igaz az üzlet és a kaja minősége is elmarad azokétól. Szerényen, de büszke vagyok magamra, hogy meg bírtam győzni magam a második tesztre. A vicceket félre téve, a gyros maga igencsak egy középkategória, de annak is az alsó felét képviseli. Az öreg, amúgy azon kívül, hogy egy kicsit mufurc stílussal bír, egészen kedves, mivel legalább háromfajta jókívánságot dobott felém, a jó étvágyon kívül. A közelben lévő kocsma szekcióból kitévedő, kissé illuminált vendégek eléltetik a helyet, de valószerűtlennek tartom, hogy idejárnánk a rózsadombról gyrosért az urak. Nem különösebben ajánlom, maximum, ha egy kis izgalomra éhezik valaki, kitudja, lehet mégis valamiben mesterkedik az öreg…

Pont: 5/10

(ha bátor vagy és elszánt, akkor KLIKK IDE és megmutatjuk térképen, hogy merre van Frankensten bácsi laborja)