Frappáns – Pikáns jércecsíkok

Szerző: | 2016. Már. 29. | Tészta

A tavasz és a napsütés megtette hatását, ugyanis az emberek kiszabadultak a négy fal közül, és minden bizonnyal megszállták az összes olyan helyet, ahol árulnak bármit, ami az ehető kategóriába sorolható – így maradt nekem a Frappáns nevű hely a Király utcában.

Az utcára ki van hajítva az étlapjuk, ezért már ott át tudtam futni. Egészen gazdag a kínálat, én pedig ezúttal egy jó kis tésztát néztem ki magamnak, pont ideális az néhány órával egy komolyabb testmozgás előtt.

Pikáns jércecsíkok sajtmártásban, pennével forgatva, mozzarellával hintve

A leírásban egyértelműen a pikáns volt az a szó, mely beindította a nyálelválasztásomat, ezért nem olvastam tovább, le is adtam a rendelésemet a pincérnek. A sajtmártás ígérete pedig egy könnyed szószt vizionált lelki szemeim elé, ami lágyan áztatja a tésztát.

Amíg én ezzel a gondolattal (és a hely dokumentálásával) foglalkoztam, addig a konyhában rendesen tüsténkedtek, mert elég hamar meg is hozták a tésztámat. A látványtervezés jól sikerült, a citrom, a paradicsom és a bazsalikom levél szépen mutat a tésztakupac tetején. Az egészet egy hatalmas méretű tányérban tálban rakták elém. Szó se róla, tényleg jól mutatott az egész, alig vártam már, hogy beleharapjak. Amennyi látszódott az ételből, elég volt, hogy megállapítsam, hogy a jércémet sem kell majd nagyon keresni, jutott abból is a tányérba. Pofás volt ez így na mi tagadás.

DSC_1420

Bon Appetit

Elsőként a csirkét teszteltem és rögtön rá is jöttem, hogy a pikáns az barokkos túlzás volt ebben az esetben. Persze lehet, csak én kezdek immunis lenni a csípős ízre, de ezen nem, hogy sokat, de leginkább semennyi pikánsságot sem lehetett felfedezni legnagyobb bánatomra. A tészta állaga egyébként jó volt, félig keményre lett főzve, ahogy azt Itáliában is csinálják. Majd nagyjából ebben a pillanatban jött az első meglepetés, ugyanis a sajtszósz annyira mustárosra sikerült, hogy sajtra utaló nyomokat nem is nagyon lehetett felismerni benne. Nem volt rossz maga a szósz, csak meglepő, ugyanis nem erre számítottam. Az elképzelt könnyedség, lágyság helyett kaptam egy hiperagresszív mustárt, ami mindenhol ott akart lenni. A második már nem is volt annyira meglepetés, sokkal inkább csak egy kellemetlen előérzet beigazolódása, ugyanis a kupac tetején a reszelt sajt, az erősen trappistásan nézett ki. És hát ezt tudta hozni ízében is, sajnos nem tudom hová lett a beígért mozzarellám.

DSC_1424

Pofás díszítés

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy másik ételt kaptam volna, pedig ilyen mustárszószos, trappistás tésztát nem is kínálnak az étlapon. Az összképpel nem volt egyébként semmi gond, ha az ízvonalat is ideveszem, egészen kellemes volt a tészta, a jércéhez is illett ez a szósz, csak hát nem erre várt az emberfia az étlapon olvasottak után. Miután megettem, csekkoltam újra az étlapot, hátha csak én lettem szenilis időközben, és nem emlékeztem, hogy mit rendeltem, de szerencsére nem ez a helyzet.

Mozzarella helyett Trappista

A mennyiségét tekintve bőven elegendő ez még egy férfiember számára is. Lehet, hogy első pillantásra nem tűnhet olyan hatalmas adagnak, viszont ezek a tésztás tányérok rettentő csalókák. Van ott bőven cucc, csak elvesznek ezekben a tálakban. Mindezért 2190 magyar forintot hagytam hátra a helyszínen, mely azért nem tartozik a legolcsóbb helyek közé. Ízre finom volt, kár, hogy nem pont olyan, mint amire az ember számítana az étlap alapján. Továbbá zavaró a mozzarella eltrappistásodása is. Összképet tekintve ezek miatt bizony nem is jár sok pont, de attól még aki egy ilyen tésztát szeretne enni, nyugodtan keresse fel, nem fog csalódni. Feltéve, ha mustáros, csirkés ételre készíti gyomrát, melyen trappistát vár és nem mozzarellát. Viszont ez így azért inkább kapufa, mint gól.

Esztétika

Ízvilág

Mennyiség

Ár/érték