Select Page

Gömböc – Majorannás csirkeragu leves & Palermo Arancini

Szerző: | 2016. ápr. 7. | Egyéb

Egy kedves olvasónk jelentette nemrégiben, hogy a Gömböc nevű helyen a Belváros szívében, igazán ízletes falatokhoz lehet jutni barátságos áron. Ehhez mellékelt egy képet is, amit meglátva azonnal arra jutottam, hogy ezt ki kell próbálnom nekem is.

A Gömböc nevű helyen, mint ahogy a neve is némileg utal erre, gombócokat lehet beszerezni. Ez a fajta töltött, olajban kisütött gombóc tipikus szicíliai étel, melyeknek a fő alkotóeleme a rizs. Sokféleképpen lehet cifrázni őket, de az alap a rizs, amihez érkezhet vadításnak bolognai ragu, kolbász, kukorica, sonka, sajt, gyakorlatilag bármit mellé lehet csapni, ami ehető.

Majorannás csirkeragu leves & Palermo Arancini

Meglehetősen éhes kedvemben voltam, ezért úgy döntöttem, hogy nem elégszem meg simán a gombócokkal, hanem becsűrök mellé egy levest is. Ebben persze sokat segített az is, hogy volt olyan, ami felkeltette az érdeklődésemet. Csirkeragu mindig jöhet, mellé pedig a Palermo névre keresztelt arancino-kat választottam, amiről azt érdemes tudni, hogy a rizs mellett, kolbásszal, sajttal, és pár szem kukoricával van töltve.

DSC_1438

Alkatrészek

Egyébként egy  kora délutáni időpontot sikerült választanom a látogatásra, amikor egyedül én voltam az étteremben, ezért a rendelés leadása után, már nem is kellett soká várni, és ott gőzölgött előttem a leves. A látvány kicsit meglepett, ugyanis tény, hogy nem a legszebb dolog a leves tetején felgyűlt zsírt nézni, mely tele van majorannával, de egy kis keverés segített és máris pofásabban nézett ki.

Egyébként egy klasszikus ragulevesről beszélhetünk, melyben helyett szorítottak csirke daraboknak, répának, krumplinak, némi hagymának és borsónak. Ízügyileg beváltotta a reményeimet, pontosan a helyén volt minden, jók voltak az arányok, a fűszerezés. Nem mondom, hogy életem levesét ettem, de ettől függetlenül tiptop volt. Talán a zsírosságán lehetne egy fokozatot javítani, mert kissé rémisztő így a látvány. Felkeverés után jobban nézett ki, de ettől még ugyanúgy belapátoltam ugyanazt a mennyiségű zsiradékot, csak kevésbé látványosan mászott az arcomba.

DSC_1440

Mesterhármas

A második fogást is meghozták ezalatt már bőven, amíg én a kis levesemet faltam. A tálaláshoz ugyan itt sem használnak semmilyen extra dolgot, egy papír tálkán kívül, de mégis nagyon csábítóan néz ki a három gombóc a sajtreszelékkel, és gizgazzal (petrezselyem) díszítve. Egyébként az evőeszközt, azt nem csapják azonnal mellé, azt magunknak kell gyűjteni a pultról. Személy szerint én a kézzel evős módszert választottam, mert ebben a tálkában elég nehéz késsel és villával manőverezni, de biztosan nem köveznének meg ezért Szicíliában sem.

A gombócok forró olajos fürdőben részesülnek, mielőtt eljutnak a vendéghez, de legnagyobb megdöbbenésemre, alig lehet ebből bármit is érzékelni. Egyáltalán nem tocsog az olajban, nagyon jól ki van találva ezzel a zsemlemorzsás külsővel az egész. Érdemes egyébként adni neki pár percet, hogy picit hűljön, különben nagy meglepetés lesz az első falat. A sajt és kolbász a belsejében kiváló hőtároló képességekkel rendelkezik, aminek simán másodfokú égési sérülés is lehet vége. Az ízét vizslatva talán a sajtot emelném ki, az volt a legdominánsabb az összetevők közül. A kolbászból nem raktak bele egy fél szál Gyulait, éppen csak annyit, hogy megvadítsa az egészet. Szerintem az arányok nagyon jól lettek kitalálva. Lehet erre valaki azt mondaná, hogy vérszegény, de aki ilyesmire vágyik, az menjen el egy henteshez, aztán ott lesz kolbász elég. Az egészhez kértem még egy csípős szószt is (ez feláras), mely elsőre finoman, később egyre jobban, mégis kellemesen birizgálta az érzékelőimet.

DSC_1441

Közeli látkép

Mennyiségét tekintve ideális. Nekem a sztenderd adag hangyányival az átlag felett van, emiatt sokszor érzem azt, hogy még pár falat jól jött volna, de ezúttal nem volt semmi ilyesmi érzésem. Egy leves, és a három arancino bőven elegendő egy étkezésre. Ezért a kombóért menüben 1150 kemény magyar forintot kellett perkálni, ami nevetséges összeg. Finom, nem hétköznapi ételről beszélünk, mely ráadásul méretileg is bőven elegendő, szóval az ár/érték arány itt ki van maxolva rendesen. Aki a környéken jár, és gyorsan bekapna valamit, ami nem gyros, vagy pizzaszelet, egyértelműen ide ugorjon be. Ráadásként a hely csak úgy árasztja magából a manapság nagyon divatos vintage életérzést is, szóval kellemes élménnyel gazdagodik a mindenkori éhenkórász.

Esztétika

Ízvilág

Mennyiség

Ár/érték