Select Page

Kisbig Kifőzde – Csontleves + rántott halfilé

Kisbig Kifőzde – Csontleves + rántott halfilé

Tavaly négy ízben is jártam a Kisbigben, de idén eddig valahogy kimaradt, valószínűleg azért, mert mocskosul lusta voltam kisétálni. Nincs semmiféle megtérésről szó, csupán egy kolléga olyan lelkesen fűzött a kirándulásra, hogy végül beadtam a derekamat. Egyértelmű házias ízekkel dolgozik a konyha, igazi kifőzde, szóval aki keleti egzotikumokra pályázik, az inkább ne térjen be. Az állandó étlapon legalább 10 percig időztem, de valahogy nem éreztem egyiknél sem, hogy na nekem mára pont ez kéne, így maradt a napi menü.

Csontleves amihez rántott halfilé társul, szóval kicsit sikerül tovább erősíteni a halakból készült ételek listáját is. Kis és nagy adag közül választhatunk, én most egészségügyi okok miatt maradok a szolidabb kivitelnél, akinek problémája van vele, az menjen reklamálni a Jim Beam gyárba. A kígyózó sort végigállni nem nagy öröm, viszont továbbra is biztos pont, hogy jó a kaja és megéri kivárni, ahogy a többi vendég teszi.

Esztétikai megjelenés: A legtöbb kifőzde napi menüje, nem szépségversenyen induló, legfontosabb céljuk, hogy jó legyen és laktató, tehát nem egy fotogén megoldás. A levesben rengeteg répa van, szóval jó eséllyel ma nem lesz problémám a fütyörészéssel. Pár baráti zsírcsepp gyöngyözik a tetején, szóval kicsit adunk ma a koleszterinszintnek. A panírozott haluci, pontosan középre került a tányéron, egyfajta válaszvonalat képvisel a rizs és majonézes kukorica között. A hal egészen vastag szelet, félbevágás után egész jól látni, milyen vastag jutott, lehet mázli és utánam soványabb szeletet adott már a szakács, de így szép a kifőzde. Egyedül a rizsre tudnék elképzelni egy minimális fűszerezést, így olyan fehéren vakít, mint a szűz hó.

Pont: 8/10

Ízvilág: A levest muszáj voltam jó pár csipet sóval megvadítani, sajnos most eléggé ízetlen lett szegény, kicsit fel kellett turbózni az asztalon lévő kiegészítőkkel. A sárgarépa üde foltja, és legalább jó sok van benne, kicsit fordít a dolgon végül. A hal finom és omlós, már szinte lehelettel is el lehetne vágni. A panír szerencsére nem úszik az olajban, pedig örök baki az ilyen ételekkel, szóval piros pont jár. A köretek közül nem csak látványra hiányzik a rizsről valami fűszer, hanem ízre is, nagyon sima és semmilyen lett sajnos. A majonézes-hagymás kukorica viszont akkora telitalálat, mint a ház. Eszméletlen intenzív hagymás íz, igazi anti-csajozós kivitel, de pont ettől lesz jó és finom, ez megmenti a lehetetlent is, nagyon telibe találta ezt a Kisbig konyhája.

Pont: 7/10

Mennyiség: Annak ellenére, hogy kisadagot kértem, becsületesen csurig lettem, igaz talán egy kicsit szűkítette a gyomromat a tegnap esti töltet, bár sokan másnaposan farkaséhesek, na én pont nem. Különbontva a leves egy kisebb kondér, máshol ezt simán teljes adagnak adják el. Jó sok répa volt benne, ezzel egy fikarcnyit sem spóroltak. A halszelet egy pár dekával lehetne erősebb, kicsit elnyomja a kétfajta köret, egy olyan 35:65 arányban lehet elképzelni. Ebédnek tökéletesen elég kell legyen, erre a környező munkáscsorda is ráérzett, mert tényleg rengetegen járnak át ebédidőben. Bőséges négy órás adag ez nem kérdés, nálam remekül vizsgázott a “kis” adag menü.

Pont: 8/10

Ár/érték: Szétbontva úgy néz ki, hogy a leves 350 forintba, a hal pedig 650 forintba kerül. Egy korrekt adag ebédet kapunk ennyiért, semmi nincsen túlbonyolítva benne, egyszerű, házias ízek. Nincsen túlárazva, manapság ennyiért nem kapunk teljes menüt a városban, vagy ha igen akkor az is kifőzde féleség. Egyetlen fő probléma az ebédidőben feltorlódó sor, ilyenkor lazán belefuthatunk egy 20-25 perces sorba is, ami azért már nem túl kellemes, ha azt nézzük, hogy ritkán adnak egy órás ebédidőt a munkahelyeken. Immár az ötödik postot kapta a Kisbig, szóval ha nem haragszotok, akkor újabb egy évre nem tervezek következő alkalmat.

Pont: 8/10