Select Page

Lelkifröccs Egyetemi Klub – Egyedi pizza 30 cm + túrós-vaníliás palacsinta

Lelkifröccs Egyetemi Klub – Egyedi pizza 30 cm + túrós-vaníliás palacsinta

Szerdán már csekkolhattatok egy kuponos ajánlatot, melynek során egy vietnami étterembe látogattam el. A séma ugyanaz, ismét egy kupon, annyi eltéréssel, hogy most pizzákra lehet váltani, illetve jár mellé még egy desszert is ami történetesen egy óriás palacsinta. Felgyűlt az éhes sereg, és többet magammal nekiláttunk a túrának, hogy leteszteljük eme vonzó ajánlatot. Az Oktogontól baráti pár perces sétával elérhető, az utcáról egy ajtó feletti felirat árulkodik arról, hogy helyben vagyunk. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy vasárnap ebédidőben tértünk be. A teraszt választottuk a laza gatyarohasztó meleg miatt, ahol rajtunk kívül egy pár foglalt helyet, szóval agyonnyomva abban az időtájt semmiképpen nem volt a hely.

A pincérhölgy pillanatok alatt hozta az étlapokat, gyorsan átfutottam, hogy mivel is oltsam szomjam mire megkapom a pizzát, de sajnos sokszor újra kellett terveznem a történetet, mert az itallap fele “hiánycikk”, sajnos abban a pillanatban nem volt elérhető. Nagy nehezen találtam végre egy sört amire van esély, hogy meg is kapom, szóval italrendelés leadva. Egy bő negyed óra múlva meg is kaptuk az italokat, kellemes szóba hőmérsékleten, amit nem is bánnék annyira, ha Szibériában lenne az étterem. A pizzánál én egyedi opcióra gyúrtam rá, csípős alappal, baconnel, sonkával, szalámival, gombával, és kukoricával. Jóféle húshegy minimális húsmentes kiegészítővel.

Az italra való várakozás után, képes volt meglepni minket a konyha, mivel pizzáink 70 perc várakozás után érkeztek meg, ami alatt teljesen kiürült a hely, szóval tényleg csak ránk koncentrálhatott a konyha. Második kör italrendelés sem volt teljesen egyszerű, lehet masszív másnap uralkodik a személyzeten vasárnaponként?

Esztétikai megjelenés: Az első ami kapásból látszik, hogy nem az olaszos stílusjegyeket képviseli a konyha, ez inkább a vastagtésztás Chicagó kategóriába illik bele. Szerintem valamilyen sütőformában készült, mivel olyan szabályos kör a tészta, mintha körzővel rajzolták volna. A tészta legalább egy ujj vastag, jó laktatónak ígérkezik, a könnyedebb fogyasztást elősegítendően négy egyenlő szeletre vágták a konyhában. Két feltét, a gomba, és a sonka a sajton helyezkedik el, ezek nem olvadtak bele, viszont a többi igen, például a kukorica. Odafigyeltek az összerakásra, nincsen elsietve, szépen, szabályosan van megkomponálva. A szélei határozottak, és elkülönülők, egészen pofásan mutat az aranybarnára sült korong. A desszert alaposan nyakon öntött palacsinta, nagyon nincsen túlbonyolítva, kertbe kiülősen tökéletesen elég.

Pont: 9/10

Ízvilág: A csípős alap egy jókora pofonnal nyitott, de nem azért mert olyan pokoli erővel bírna, hanem olyan teljesen mint a Piros Arany/Erős Pista, talán egy picikét hígítva. Egyre több falat letuszkolása után bebizonyosodik, hogy a tészta iszonyatosan száraz, szerintem ezt hagyták kiszáradni a napon, és így a bő egy órás elkészülési idő is megérthető. Maga a tészta könyörögne egy kis ízért, így olyan, mint a háztartási kutyakeksz. A feltétek közül a legjobb a kukorica, ennek van a legintenzívebb íze, sajnos a többi egészen harmatosan szerepelt. Húsok közül a sonka egyértelmű nyertes, a többi a sajt alatt elvész és nem nagyon lehet kivenni az ízét. A desszert hozza el a megváltást, eszméletlenül semmilyen, illetve foltokban a túró kellemesen savanykás, lehet nem a legfrissebb így vasárnapra már. A vanília öntettől sokkal többet vártam, ez nagyon híg és ízetlen. Sok sebből vérzik a csoda, a legrosszabb, hogy az alapja a tészta is már elveszi a kedvünket.

Pont: 5/10

Mennyiség: Annak ellenére, hogy 30-as csupán a pizza, nincsen nagyon panaszkodni valója ami a mennyiséget illeti. A tészta szerintem legalább 300 grammból száradt, de lehet ennél is több. A feltétek arányait nézve, gondosan átszámoltak mindent, semmiből nem került rá sok, vagy kevés. Rengeteg 32-es testvérét kenterbe verheti, szóval itt jár a piros pont a csapatnak. A palacsintánál már nem ennyire rózsás a helyzet, ott muszáj belekötnöm, hogy egészen kevés túró került bele, a széleinél tényleg semmi nincsen csak az üres tészta, ami nem biztosít túl nagy élményt. Az egész egy könnyed négy órás adagnak mondható, de számoljunk vele, hogy egészen sok folyadékért fog szervezetünk könyörögni, mivel a tészta belülről szívja ki a nedvességet az emberből.

Pont: 7/10

Ár/érték: Ahogy már az elején említettem, ismét kuponos bulit tartottunk, ami 1990 volt, de ez két pizzát és két desszertet jelentett, tehát gyenge matek érettségivel is kijön, hogy ez közel ezer per fő. Ezerért tényleg nagyon kevés helyen kapunk már pizzát, bár erre a Pizza Manufaktura remek példa, hogy vannak csodák. Sajnos itt az ízvilággal komoly problémák voltak, azon sokat kellene még tatarozni. A kiszolgálás sebessége egészen tetű lassú, és távozáskor hallott Coronita afterpartyt idéző muzsika is segített megerősíteni benne, hogy a személyzet bizony kicsit odavan. Második esély nincsen tervben, pedig lehet megérdemelné a csapat, mindenkinek lehetnek azért rossz pillanatai.

Pont: 6/10