Malmői gasztrokaland | Mit ettem ma

Select Page

Malmői gasztrokaland

Malmői gasztrokaland

Ahogyan, már a múlt hét második felében láthattátok a Facebook oldalunkon láthattátok, volt szerencsém az IKEA hazájába látogatni. Az ország harmadik legnagyobb városa közelében töltöttem el egy hosszú hétvégét, így persze nem csak az otthonevés volt terítéken. Csak hogy izgalmasabb legyen, nem a svéd gasztronómia remekeit kóstoltam meg, hanem negyed magammal egy thai és egy török étterembe tértünk be vacsorázni. Mielőtt a két helyről részletesebben beszélnék, azért ejtek pár szót arról, amit a bevásárlóközpontjaikban, élelmiszerüzleteikben császkálva tapasztaltam. Az általános jólét, egyértelműen látszik. Ott jártunkkor a város legnagyobb bevásárlóközpontjában éppen egészséges étkezéssel és mozgással kapcsolatos programok voltak, amiket rengeteg ember nagy érdeklődéssel fogadott. Az élelmiszerboltokban a rengeteg friss és jó minőségű zöldség mellett, a hatalmas péksütemény kínálat szúrt szemet. Persze, tudom, hogy a tecsóban is sok minden van, de nem magos, zabos és teljes kiőrlésű lisztes termékekből van dömping. Na, most, hogy már tudjátok, hogy mitől egészségesebb a svéd mint a magyar, térjünk rá, hogy hova sikerült betérni.

Az első áldozatunk egy All You Can Eat ázsiai étterem volt, ahol a thai és kínai konyha remekei mellett, a sushi bár kínálatából is válogathattunk.

Miss Asian – Sushi-Kinesiak-Thai

Első körben, a kész ételeknek estem neki. Az itthoni kis kínaik kínálatából ismerős fogásoktól roskadozó pultból bundázott rákot, csirkét, zöldséges marhát, zöldséges tésztát, tavaszi tekercset és a tavaszi tekercshez hasonló, darált csirkehússal töltött rudacskát tettem. Ennyi féle ázsiai ételtől, általában a gyomrom kifordítja magát és fel-alá zakatol, másnap reggelig, de ezek elfogyasztása után semmi ilyet nem tapasztaltam. Az ízek hasonlóak voltak, mint itthon, a csirke és a rák bundája itt is bekapta az olajat, de valahogy mégsem jöttek a gyomorpanaszok. A második körben a sushi kínálatot kóstoltam végig. Három különböző fajtához volt szerencsém, és szomorúan vettem tudomásul, hogy nem szeretem a sushit. A társaság sushit kedvelő tagja, többet is elfogyasztott, ami arról árulkodott, hogy itt bizony az ízlésemben van a hiba, a sushi jó. Az utolsó előtti körben a grill kínálatot vettem szemügyre. A friss zöldségek mellé, vékony szeletekre vágott csirkét és valami fura tengeri cuccot is pakoltam a tányérra. A végén a sokféle szósz közül némi chillis és bbq-s öntettel dobtam fel és vittem az ázsiai hölgynek, hogy készítse el. Pár perc múlva el is készült.  A frissen grillezett zöldségek és húsok nagyon jók voltak együtt. A megszokott nagy mennyiségű olaj helyett, némi vízzel locsolással érte el a szakács, hogy a zöldségek is puhára párolódjanak, még a húsok megsültek. A pontot az i-re egy falat sült banán tette fel, amihez csoki-eper-vanília fagyit szereztem körítésnek. A kérdés, már csak az, hogy mennyibe is került ez. Egy főre 109 koronát kell csengetni, ami kb. 3700 forintot jelent. Ez egy svéd fizetéshez képest nevetséges összeg, de még egy itthonról utazónak is bele kell, hogy férjen. Na és akkor a fogások képekben:

[thethe-image-slider name=”Slider609″]

A következő bevetés, hogy még véletlenül se legyen közhelyes, így egy szintén Malmőben található, igazi török étteremben zajlott. Ha azt hiszitek, hogy a budapesti török éttermeknek, van valami köze a török éttermekhez, akkor elárulom, hogy nincs. Egy igazi török étteremben a húsok frissen sülnek, és szinte mindent a grill lapon készítenek, amitől, fenséges illatok járják be az egész helyet.

Restaurang Mevlana

Ez a hely merőben más, mint az előző. Ami a legnagyobb különbség, hogy itt nem olyan vegyes a közönség, mint az ázsiai étteremben. Többnyire török vendégek töltik meg a helyet, jellemzően, csak egy-egy asztalnál foglalnak helyet svédnek kinéző vendégek. A következő fontos különbség, hogy ez valóban étterem, étlap van meg pincér, így köszönő viszonyban sincs a sarki szerájjal. Mivel a hosszú hétvégénk utolsó vacsoráját töltöttük itt, már nem igazán bírtuk a kalóriákat. Egy igazi tál került csak az asztalra, hárman inkább török pizzával töltöttük meg a bendőnket. Mivel mindenki evett mindenből, így mindegyik kajáról tudok írni nektek pár sort. Kezdem, azzal, aminek nem tudom a nevét, de egyértelműen nem török pizza. A palacsinta tésztaszerű tésztába tekert vékony marhahús szeletek szétomlanak az ember szájában. A köretként a tányérra került gersli, ízben remekül passzol a húshoz és a teljesség érdekében még ott a sűrű joghurt is. A fogás hibátlan és olyan ízek kombinációja, amikkel itthon még nem sikerült találkoznom. A pizzák közül a kör alapú, tipikusan török fogás. Az erőteljes fűszerezéssel megvadított darált marhahús nagyon jól mutat a vékony tésztán és a grillezett paprika ízével kiegészülve hibátlan. A másik két pizza ennyire nem egyedi, de mégis, remek ízzel kecsegtet. Az egyik csak sajtot és tojást, a másik csirkemell kockákat és sajtot tartalmaz. A látszólag könnyed fogásokból, azért sikerült csúnyán bekajálni, főleg, hogy híg és hideg joghurtot ittunk hozzájuk. A képen látható fogások közül a pizzák 65 korona körül mozogtak, a marhahúsos fogás pedig 100 korona körül. Az egész vacsoránk a négy joghurtitallal kiegészülve, 325 koronában volt, amibe nem számolták bele az előételt, mivel az náluk ajándék. Mivel csak most jutott eszembe, azért azt elárulom, hogy a tzatziki, az enyhén csípős paradicsomos krém és a friss zöldségek meleg tésztával már kitettek egy étkezést. Ha rám hallgattok, és erre jártok, akkor a lazac és a húsgolyók helyet, ide azért betértek egy vacsorára.

[thethe-image-slider name=”Slider610″]