Mr. Wallace – Borzaska

Mr. Wallace – Borzaska

Anno még 1959 nyarán mikor elkezdtem dolgozni az úttörő vasútnál, akkor a cég telephelye a 13. kerület szívében volt és volt ott egy kifőzde amit történetesen Ágika kifőzdéjének hívtak, melynél hetekig képes voltam csak borzast enni. Ez a szerelem azóta is tart csak sajnos céges költözés miatt fényévekre kerültem az étteremtől.

A borzas nem tartozik a bonyolult fogások közé, egy panírozott husin némi fokhagymás tejföl melyre szórni kell még reszelt sajtot és máris kész, kinézete alapján elnevezése is találó. Sajnos egész kevés étteremnél láttam borzas bejegyzést így szerelmünk lassan már csak plátói. Mr. Wallace a nap megmentője mivel étlapjuk böngészése során megláttam a bűvös varázsszót, más nem érdekelt egyből rendeltem! Köretnek egy jóféle petrezselymes krumplit választottam, anno is ez volt a bevált recept Ágikánál.

Esztétikai megjelenés: Default dobozunkat már ezerszer az egekbe magasztaltam, így erre nem pazarlom a drága leütéseket. Felnyitás után egy hujaj hagyja el éhes számat, a borzasom feltehetően megjárta a Dakar egyik könnyebb szakaszát, mert a dobozban nincs nagy rend az az igazság. A krumpli láthatóan ide-oda szambázott amire valahogy ráhuppant a hús. A lényegesebb összetevő közel 70%-án van “borz” a maradék sima panírozott hús maradt. Nem túl szívderítő látvány az éhstégtől kopogó szemek számára, ennél már találkoztam igényesebb kompozícióval is.

Pont: 4/10

Ízvilág: Az évek óta feledésbe merült csoki szlogen után és még bizakodom a csodákban, de sajnos megint kaptam egy méretes pofont amit most Mr. Wallace adott. Először egy krumplit nyomtam le a torkomon, ami egy kisebb erőszakkal ért fel mivel a krumpli egészen büdös volt, állagra is eléggé természetellenes de az “illata” vitt mindent. A húshoz kis túlzással már remegő kezekkel értem, az egy részt keményen fokhagymás másrészt a panírja ázik az olajtól. A sajt és a tejföl nem tudott meglepni, azok rendben voltak. Az összkép egészen katasztrofális, a hússal még meg lehet birkózni, ami foltokban picit még nyers maradt, de a krumpli szégyen gyalázat, nem bírtam megenni.

Pont: 3/10


Mennyiség: Próbálom lehetőleg objektív módon nézni az egészet, ha ránézek úgy érzem nem lehet gond belőle. A hús valóban vastag legalább másfél ujj magas és nem is aprócska láthatóan. Krumpliból talán egy pici még mehetett volna belem de annak fényében, hogy milyen élményt nyújt ez is sok. Nem tudtam az egészet megenni így reális képet nem tudok vázolni az egészről, egy 3-4 órára lehetne talán tenni, de az igazsághoz meg kellett volna az egészet ennem, akkor pedig könnyen úgy járhattam volna mint Majka… – Belehalok.

Pont: 5/10

Kiszállítási idő: Alaphangon meghozza a jó hozzáállást a visszaigazolóban pislogó 70-80 perc, oké én voltam a retard hogy nem figyeltem erre rendelés során, beismerem. A látványt elnézve legalább Peterhansel hozta a hátsó szőlős úton, de az ideje meglepett mivel 65 perc alatt megjött, azaz előbb mint ígérték. Azért nagy nehézségeket nem okozhatott egy ilyen “minőségi” étel előállítása ez talán figyelembe vehető most. Ez talán a legértékesebb pontja ennek a borzasnak, sajnos.

Pont: 6/10

Ár/érték: Egy ilyen remekmű minden pénzt megér, de nekem alig pár forintot. Az étterem szerint a produkciójuk 1190 Forintot, nálam maximum 400-at, de annyiért sosem fogjuk megkapni szóval kár vizionálni ilyen csodákat. Az elejétől kezdve át kellene a konyhában gondolni ezt a borzas témát, de akár Ági mamát is fel lehetne hívni pár hasznos tanácsért, hogyan is készül egy rendes borzas. Legdurvább, hogy az étlapon ez az étel ajánlott jelzővel van megáldva, milyen lehet a többi? Nem tudom, hogy Mr. Wallace kap-e második lehetőséget, rég kaptam ekkora pofont ételtől, talán egy szép nyári napsütéses napon ismét bepróbálkozom, de most egyelőre elég volt – köszönöm.

Pont: 2/10