Napoleon Bisztro – Hátszín steak lecsóval és steak burgonyával

Szerző: | 2016. dec. 1. | Egyéb

Ha már legalább egyszer jártatok a Zichy Jenő utcában fellelhető Napoleon Cafeban, akkor biztos vagyok benne, hogy egy hangulatos hely emlékét őrzitek. Ha ettetek is az elfogyasztott italok mellé, mondjuk egy melegszendvicset, akkor már a sörözős snackkel kapcsolatban is teljesen már az elképzelésetek, mint korábban. Ami jó hír, hogy november 11 óta, már nem csak italozni van lehetőség egy hangulatos helyen, de a szomszédban megnyílt a Napoleon Bisztro, ahol az éhségünket is tisztességesen csillapíthatjuk. A nyitás hetén sikerült is betérnünk, így láthatjátok, hogy már a próbaüzem alatt is sikerült a szomszédban megszokott magas színvonalat hozni.

A próbaüzem alatt egy rövidebb étlappal indult az étterem, amin azért nem egy olyan fogást találtam, ami beindította a fantáziámat. A csirke supreme az elején még versenyben volt, de mikor a hátszínre tévedt a tekintetemet tudtam, hogy megvan az áldozat. A rendeléskor a kedves pincérlány felkínálta a választás lehetőségét, de én a sütési időt a szakácsra bíztam.

Hátszín steak lecsóval és steak burgonyával

Egy szép szelet marhahúsra még sosem mondtam nevet, ilyen kísérettel pedig biztos voltam benne, hogy nem fog csalódást okozni. Nagyjából a rendelést követő 17. percben meg is érkezett az étel, méghozzá két nagyjából százszázalékosan megegyező formában. (Nem ez nem mohóság, csak másodmagammal érkeztem és nem volt kérdés, hogy ér-e ugyanazt választani.)

guszta

guszta

Az ovális tányér közepén osztozik a lecsó és a steak burgonya, amit megkoronáznak a hátszín szeletek. A hús barnára pirult a rostlapon és ránézésre egyértelmű, hogy szaftos lesz. A steakburgonya jól mutat, méretes hasábok szintén tisztességesen megpirítva. A lecsó alkotó elemei nincsenek túl apróra szabdalva és az is látszik rajtuk, hogy pont eleget főttek. Kis szalonna kockák is felfedezhetőek a szaft és zöldségtengerben, de ha nem látnám őket, akkor is tudnám, hogy valahol rejtőznek, mert az illat magáért beszél.

ez lecsó

ez lecsó

A látvány és az illat már elvarázsolt, úgyhogy itt az idő, hogy szóljak pár szót az ízekről is. Bár a hazai lecsó volt nálam eddig a favorit, de ez most nagyon betalált. Intenzív ízek, a szalonna mellett a zöldségek is hangsúlyosak és semmiből sincs túl sok. A steakburgonya hibátlan, a lecsóval a hús nélkül is megállnák a helyüket az étlapon. A főszereplő azért mégis csak a hátszín. A hússzeletet a szakács közepesen készítette, amivel rá is ébresztett arra, hogy így szeretem igazán. A külső pörc, és a középtájt éppen hogy hőkezelt hús íz együtt lenyűgöző.

közepesen az igazi

közepesen az igazi

Végezetül, pár szó az anyagiakról, na meg persze arról, hogy mire is volt elég a hátszín steak. Az adag több mint korrekt, az intenzív ízek, és a méretes hússzeletek garantálják, hogy tele hassal távozzunk. Ott jártunkkor a fogásért 2000 forintot kellett fizetni, bár akkor még a próbaüzemben járt az étterem. Ha az ár változott azóta és 4000 forinton belül van, akkor még mindig kihagyhatatlan ajánlat és ha legközelebb betérünk, nehezen fogok az étlapról mást választani.

Ha szeretnéd tudni, mi más van még a tarsolyukban itt találsz infót.

Esztétika

Ízvilág

Mennyiség

Ár/érték