Nyugi – Chilis-füstöltsajtos hamburger | Mit ettem ma

Select Page

Nyugi – Chilis-füstöltsajtos hamburger

Nyugi – Chilis-füstöltsajtos hamburger

Nyugi. Már a névválasztás is kellemes. Semmi idegen szakzsargon, csak egyszerűen “nyugi”. A hely közel sem ismeretlen előttem már, ami történelmét illeti. Jó pár évig a szomszédos irodaház szőnyegét koptattam és szemtanúja voltam minden próbálkozásnak. Voltak, akik egyszerűen kocsmát álmodtak ide, voltak akik kajával próbálkoztak és természetesen akik mindkettővel egyszerre. 2012-ben viszont a bánya áttelepítése végett kapcsolatunk megszakadt és nem tudtam követni tovább életútját nap, mint nap.

Bő két évvel később egyik cimbora jegyezte meg, hogy ismét üzemel egy vendéglátóegység az üzletben. Lebeszéltünk egy közös látogatást és a nosztalgiázás remek élményével vágtunk neki kalandunknak. Belépve feltűnt, hogy sok minden nem változott az általam utoljára ismert (Retro Pub) egység óta, értem itt a belső kialakítást. A billiárd asztal és a nyerőgép (legszebben csilingelő majmos gép volt a városban) már a  múlté, illetve a rendkívül hangulatos kályha is eltűnt.

Az étlap nincsen túlbonyolítva, burger fronton négy lehetőség van előttünk (látogatásomkor még annyi volt). Nincsen extra, csoda gourmet szendvics a kínálatban, egyszerűen adják inkább elő. Chilis-füstöltsajtos hamburger, ami valóban egy beszédes név, de én elviselnék hozzá egy fokkal részletesebb leírást is. Sörben egy Fóti kézműves lett a szerencsés, elvégre sörrel jó a burger. A rendelés leadása után szépen lassan elkezdtem felmérni a terepet és a nyugi nagy hangulata kezdett egy kicsit átcsapni nálam a káoszba.

Nem vagyok egy rettentően érzékeny lélek, de volt egy-két jelenet, amit már nehezen tudtam hova tenni. Egy kisebb női társaság (saját kaput ostromló – szintén semmi baj) ünnepelt minden jel szerint valamilyen rendkívül nemes célból kifolyólag, amivel valóban az ég adta világon semmi gond. Ellenben mikor valaki a zárt térben rágyújt és a személyzet inkább megvárja, míg kitámolyog pár perc alatt magától és leginkább csak egy mosollyal nyugtázza, akkor eltűnődöm egy picit. Ezt megfejelte egy apró méretű négylábú, aki fel-alá gond nélkül portyázta az asztalokat, akkor kezdtem úgy érezni én magam is, hogy külső erők sodrásában úszom. Félre ne értse senki, nem utálom a kutyákat, sőt! De mikor közösen szemezünk mindketten ugyanarra a burgerre 40 centi távolságról…

Esztétikai megjelenés: Egy szép, enyhén ívelt tányéron érkezik a burger és hozzá tartozó steakburgonya is. A burger nincsen teljesen összeszerelve, fedele féloldalasan van támasztva, ami azért jó mert látjuk a hozzávalókat. A sort a paradicsomos szósz nyitja, mely alatt közvetlen egy karika fehér hagyma rejtőzik. Ezeket követi a lényeg, a burger lelke, azaz a húspogácsa. Egészen vastag pogácsa, állagán látszik, hogy könnyed, szellős és nem lett 3-400 tonnával összepréselve. Az egészet végül egy salátaágy zárja, ami jégsalátából, paradicsomból és uborkából áll össze. A burgonya felületén látszik, hogy só mellette kapott egy enyhe fűszerezés is. Mártogatásra egy pikszisben mellékelnek még némi ketchupot, ami gyanúsan hasonlít a burger tetején lévő verzióra.

Pont: 8/10

Ízvilág: A buci textúrája kifejezetten jó. Egyáltalán nem édes, viszont friss és könnyen harapható. A sajt valóban enyhén füstös ízű, ez kijön már az első falatnál. A szósz viszont olyan intenzív, hogy amelyik falatba belekerül ott egyeduralkodóvá válik. Elvileg chilis, viszont ebből én leginkább semmit nem éreztem csak a masszív tiszta paradicsomot. A húspogácsa kapott sót és borsot, de leginkább meghagyták a marhahúst benne dolgozni. Egy kicsit szaftosabb talán lehetne, nem baj az ha kicsurran belőle egy kis zsiradék. A zöldségek frissek, az uborka segít megtörni kicsit a paradicsomos elnyomást. A köret kellemes, valóban érződik rajta a fűszer, szerintem inkább mirelit, de ha ez igaz is akkor az élmezőnyhöz tartozik. Összességében nincs semmi baj a burgerre, csak a paradicsomon kellene dolgozni.

Pont: 7/10


Mennyiség: Nem tűnik nagynak ránézésre viszont egészen laktató, főleg ha csalunk és mellé tolunk legalább egy-két korsó sört. A lelke, a hús legalább szerintem 15-17 dkg. A sajttal sem vacakoltak, egy korrekt vastag szeletet tettek bele a burgerbe. A szósz nem sok önmagában, de az íze miatt mégis úgy érződik, ha továbbra is ezt a határozott kiadást használják, akkor szerintem fele is elég lenne bele. A zöldségágy remekül passzol a húspogácsa méretéhez, míg a buci pont akkora, ami képes jól összetartani egy ilyen mennyiségű feltétekből épített szendvicset. A köret fejezi be a piszkos munkát, a közel két tucat hasáb segít feltölteni az esetleges lyukakat gyomrunkban. A bőséges négy óra nálam megvan.

Pont: 8/10

Ár/érték: Itt nem nagyon akartam hinni a szememnek. 780 forint körettel együtt a burger, ami olyan érzést kell, mintha visszaugrottam volna az időben bő tíz évet vagy többet. Ennyiért leginkább már csak mirelit pizzát kapunk, nem pedig frissen sütött buci burger, amiben rendes hús van. A nyugi része nekem egyelőre nem teljesen jött át. A rendelés során is volt némi kavarodás, de ezt viszont a személyzet flottul kezelte és az apró tévedés miatt felajánlottak egy grátisz pohár sört. A szakács nálam kalapja miatt elnyerte a magyar Bruno Mars címet, erősen gondolkoztam, hogy a közönség által kezelt youtube Dj-t meghódítom és benyomok pár remek nótát tőle, hogy teljes legyen az élmény. Igen elismerem, hogy valószínűleg rossz időzítés volt és csak belefutottunk egy “vadabb” lánybuliba, de talán lehetett volna kezelni némileg a káoszt, amit kialakítottak. (az étlap és a kínálat is nagyot változott látogatásom óta, szóval lehet lesz nemsokára repost)

Pont: 8/10

(ha nem ismernéd a XIII. kerület minden szegletét, akkor KLIKK IDE és megmutatjuk merre van a Nyugi)