Select Page

Pasta Bár – Garnélás spagetti

Pasta Bár – Garnélás spagetti

A szaharai hőség szerencsére még hétvégére is kitartott, külön öröm, hogy ilyen időben még egy szombati extra munkanap is befigyelt, csak hogy a jómunkás ember nehogy valamiféle vízpart felé vehesse az irányt. Magam sem értem, de nem a rendelés mellett tettem le a voksomat, hanem nekivágtam 34°C-ban, hogy keressek valamit ebédre.

Már egy ideje szemeztem a Király utcai Pasta Bár-ral, amikor arrafelé kalandoztam. Hogy némi extra mediterrán hangulatot csempésszek a napomba, gyorsan rövidre is zártam a keresgélést. Hogy ezt milyen étellel tesszük meg, az ránk van bízva, nincsen étlap, csak egy halom hozzávaló és ezeknek közel végtelen számú kombinációja, amikből válogathatunk.

A végeredmény – spagetti, pesztós mártás, garnéla, koktélparadicsom és parmezán

Maga a hely kialakítása jól sikerült, az egész oldala gyakorlatilag egy nagy ajtó. Talán gondoltak arra, hogy estefelé ezen a környéken biztonságosabb ha minél több nyitható üvegfelület van, akkor maximum egyből az asztal után zuhan az errejáró, komplett angol legénybúcsús csapat. Egyébként igazi ismerkedős a hely, ugyanis a középen lévő két nagy asztalt teljesen körbe lehet ülni.

Esztétika,megjelenés: Miután meghallottam a nevemet, hogy készen van az áhított ételem, kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy mindössze egy szokásos doboz tésztát kaptam. Beérve az étterembe ugyanis azt láttam, hogy nagyon kis pofás, fa rekeszkékben kapjuk az ételt. Bizonyára az a tésztánál nem, csak más kajánál szériafelszerelés. A papírdobozra minta vagy felirat nem jutott, sima fehér. A tésztából elsőre nem sok látszik a parmezánlapocskákon kívűl, ezért gyorsan vad kevergetésbe kezdtem, hogy a többi alkotórészt is megpillanthassam. Gyermeki mosollyal nyugtáztam, hogy van benne elegendő garnéla és koktélpari is. A tésztának is jól áll a zöldpesztós díszítés, talán lehetne egy kicsit több is. A garnélák szép aranybarnás színe láttán, nem is nézelődtem tovább, inkább villát ragadtam.

Pont: 8/10

Ízvilág: Első nekifutásra a tésztára és a szószra voltam kíváncsi ezért csak azt kóstoltam. Teljesen rendben volt, érezni lehetett némi fokhagymát, de egyáltalán nem nyomta el másnak az ízét. A Garnéla is szépen megpirult, pont elegendő ideig sütötték. Íze azért nem volt olyan, mintha 10 perce egyenesen a tengerből emelték volna a tányéromra, de rendben volt. Mivel minden hozzávalóból kaptunk rendesen, ezért kedvemre kombinálhattam az összetevőket, hogy melyik, mivel a legfinomabb, de végül arra jöttem rá, hogy akkor, ha minden egyszerre csiklandozza az ízlelőbimbókat. Mivel én csak a pesztóban voltam biztos, ezért a személyzet javaslatára hagyatkoztam a további feltétek terén. Abszolút jó döntés volt ez részemről, hogy hallgattam rájuk, ugyanis sikerült egy könnyed, ízletes, nyári ebédet megalkotni, amit csak a végén árnyékolt be, hogy a doboz alján összegyűlt egy kisebb lángos elkészítéséhez elegendő olaj. Kár érte, de a büntipont attól még jár.

Pont: 7/10


Mennyiség: Mennyiség a szokásos streetfood tésztázókkal azonos, néhány órára elegendő. Ebben a melegben amúgy sem egészséges sokat és nehéz ételeket fogyasztani. Nem fogunk falnak menni tőle, de ahhoz épp elég, hogy utána egy kis szieszta jól teljen.

Pont: 7/10

Ár/érték: Itt érkeztünk el az egész koncepció leggyengébb láncszeméhez, ugyanis ezért az ételért összesen 2430 forintot fizettem, ami nem éppen olcsó, ha azt nézzük, hogy mégiscsak egy streetfood élményben volt részem. Tény, ha garnéla helyett más feltétet választok, pár 100 forintot le lehetett volna faragni, de akkor is a drágább helyek közé tartozik, ha az ember nem üres olívaolajos tésztát szeretne majszolni.

Pont: 6/10

(ha nem vagy egy éjszakai járőr és nem ismered az utolsó sarokig kívülről a VI. kerületet, akkor KLIKK IDE és megmutatjuk térképen merre a Pasta Bár)