Pasta Italia – Firenze lepény

Pasta Italia – Firenze lepény

Gondolom mostanában észleltétek, hogy be-becsúszik egy-egy Corvin Plazás étterem a teszteltek sorába, aminek minden bizonnyal az arra fele érdekeltek örülnek is. Ennek csupán az az oka, hogy mostanában nekem is akad arra felé dolgom, és hát éhes hassal a fogaskerekek sem forognak úgy, ahogyan kell nekik az izgalmasabb szituációkban.

Bár már az első alkalommal, mikor felkeveredtem az  éttermekkel teli emeletre, kiszúrtam a Pasta Italia-t, de ha jól emlékszem a nagy sor miatt úgy döntöttem, hogy egy későbbi alkalommal fogom csak kipróbálni. A nagy sor mindig jó jel, vagy azt jelenti ,hogy valami nagyon jó, vagy azt, hogy valami nagyon olcsó, ha ezek kombinációját fogjuk ki, akkor meg megeshet, hogy még verekednünk is kell azért a valamiért amiért sorban állnak az emberek. A kínálatukban megtalálunk, mindenféle olaszos mókát, tészták, pizzák, lasagnék, sajtos, paradicsomos, husikat, de én valami különlegesebb mellett tettem le a voksom

Esztétika,megjelenés: A Firenze lepényt meglátva, egy régi csoki , a Chokito jutott eszembe, mert a számos hajtogatott tészta közül, amit valaha láttam biztos vagyok benne, hogy ez az egyik legrondább. A tészta kinézetét, az alapozza meg, hogy a sok néven nevezhető reszelt burgonyás tésztáról van szó, amit ők tócsni tészta néven kínálnak. Mikor nagymamám tócsnit, vagy ahogyan ő hívja lepcsánkát süt, valahogy nem Olaszország jelenik meg előttem, nálam ez a tészta hazai ízek érzetét kelti. A tészta tetejét azért kicsit feldobták, némi barnára pirított sajttal és hófehér tejföllel, hogy tetszetősebb legyen. Kettévágás után látható, a töltelékek között kukoricát, paradicsomot és ha minden igaz pulyka combot fedezhetünk fel. Ételkiállításon biztosan nem lenne helyezett, de ettől még lehet finom.

Pont:6/10

Ízvilág: Megvágom a tésztát és várom a csodát, de csoda helyett inkább valami egészen más jön. A tészta, nem az a kívül ropogós, belül puha, borsos tócsni, amihez engem szoktattak, inkább valami krumplis már épp, hogy nem ragadós, nem igazán ízletes tészta. A tészta nem tuti, így nem várhattuk, nagy csodára, de lássuk a tejfölös, sajtos részek, amikben a töltelék is megtalálható, biztosan ízletesebbek lesznek. A pulykahús puha, nem mócsingos, és a fűszerezésnél megjött a borsos íz, amit az imént hiányoltam. A kukorica hozza az édességet, a paradicsomtól pedig szaftos lesz az egész. Az összeállítás ízben jobb, mint kinézetben, bár valamit tehettek volna annak érdekében, hogy ropogósabb legyen az egész.

Pont:6/10

Mennyiség: Mennyiségre megint ott vagyunk, hogy vagyunk valahol, de mégsem ott, ahol szeretnénk lenni. Kicsit konkrétabban, ez a lepény nagyjából a 28 centis pizzák mennyiségével ér fel. A töltelékekkel nem esnek túlzásba, talán, ha kicsit jobban ki lenne tömve, akkor igazi jóllakottság érzéssel állhatnánk fel az asztaltól. Nekem elég volt, bár mostanában valóban nem eszek sokat, a karácsonyi hajtást, valahogyan nem heveri ki egy-két hét alatt a szervezetem.

Pont:6/10

Ár/érték: Nem csak mennyiség téren hajaz 28 centis pizzára a Firenze lepény, de méretben és árban is. 980 forintot kérnek el érte, amiért esztétikai élményben nem fogunk részesülni. A Chokitohoz hasonlóan a kinézetnél az íz azért jobban a helyén van, bár nekem még most, így jó pár évvel az árusítás lezárása után is összecsordul a nyál a számban, ha meglátom ezt a remek csokit. Egy evésért, egy 1000 forint alatti összeg, manapság már nem nevezhető soknak, bár mostanában az egyik nagy kedvenc helyem folyamatosan reklámozza a Facebook oldalán a háromfogásos menüjét 990 forintért. A hely egy próbát simán megér, bár ha egy tanácsot elfogadtok, akkor ne ezzel a fogással próbálkozzatok.

Pont:6/10