Select Page

Szaft – Marha szaft + Retro burger

Szaft – Marha szaft + Retro burger

Minden jött-ment a Szaftról beszél, hogy húú de jó, meg milyen jókat lehet tunkolni. Sokan úgy beszélnek a pörköltek szaftjáról, mintha kaviár lenne, pedig azért nem egy egzotikum idehaza, valljuk be. A sok lúd disznót győz alapján végül rávettem magam egy túrára a városligetbe, hogy meglátogassam a pörkölt szaftok Mekkáját, a Szaft-ot. Esti órákra maradt a vizit, mikor odaértünk már pár főből álló sor várakozott, ami később csak hosszabbra hízott. Az ülőhelyekért rendesen vadásztak az újonnan érkeztek, látszik, hogy beindult a szekér a tóparton. Rendelés leadás után egy keresztnevet kell megadnunk, melyet ha meghallunk robbanhatunk a pulthoz, mert kész a rendelés. Egy ilyen keresztneves buliba már belefutottam a Zing Burger-nél, abból nem jöttem ki túl jól.

A hely tényleg rágyúr a retro érzésre, többfajta szaftból, lángosból válogathatunk, de aki kicsit tartalmasabb étekre vágyakozik, az is remekül megtalálja számítását. Legnagyobb érdeklődést a névadó étek váltja ki a kilátogató közönségből, legyen az kigyúrt állat, vagy éppen magassarkúban tipegő szobacirkálót sétáltató plázacica.

Teltek-múltak a percek, és arra lettünk figyelmesek, hogy közel negyven perc alatt egyetlen nevet mondott a hangosba a legénység. Egyre nagyobb káosz kezdett kialakulni a konyhán, mindenki odacsődült aki várt a rendelésére, és egyre gázabb lett az egész. Bő egy órát vártunk mire valahogy sikerült megszereznünk a rendelést, szóval ha valaki siet az nagy ívben kerülje esténként a helyet. Legviccesebb az volt, mikor a konyha egyik tagja ránézett a már 5-10 perce ott árválkodó lángosra, hogy miért nem jönnek érte, hisz rajta a név – persze csak bemondani felejtették el őket.

Esztétikai megjelenés: Mikor átvettem a tálcán a kajákat, ismét kicsit csalódottan kellett hümmögjek, mielőtt idejöttem volna, ráfészbúkoltam a helyre, és láttam, hogy igazi retro piros/fekete lábosban adják a szaftot, ahogy azt ezelőtt 20-30 évvel, de nekem abból már nem jutott, csak egy áttetsző, ívelt üvegtálka, így máris veszített a hely a varázsából. Jár mellé egy tisztességes szelet kenyér, ezen nem spóroltak, de kérdéses, hogy mennyire lesz elég tunkoláshoz. A hamburger is követi a retro életérzést, fényes buci, mely egész jól rejti a belsejét, illetve egészen biztosra veszem, hogy édesebb fajta. A húspogácsa rendesen átsült, ezt igazolja a színe is. Alatta található a zöldségágy, paradicsom, saláta, hagyma tutira van benne, de szerintem egy kevés káposzta is beköszönt. A hasábburgonya extra köretként került rendelésre, ez ránézésre egészen korrekt, sötétebb árnyalatban pompázik, ami hiányzik róla az a fűszerezés vagy a sózás, nekem nem tűnt fel egyik sem. Az egyszerű tálalás is egyfajta old school megoldás, de könyörgöm legyen mindig inkább piros tálka a szaftnak.

Pont: 6/10

Ízvilág: A szaft nekem az első pár tunkolásnál olyan ízvilágot idéz fel, mintha a pacalpöri után takarítanám a tálat, nem igazán vagyok benne biztos, hogy ez marhapörinek a szaftja. Idővel ez módosul, és lehet csak a melegítő edényben előtte pacal volt azért kaptam belőle némi ízelítőt. Egy ilyen ásóbot bonyolultságú ételtől sokat nem is kell várni, szerintem mindenki evett már életében pöresz szaftot eleget. A kenyér háziasabb és puha, ideális nedvszívóképességgel rendelkezik, ez rendben van. A hamburger bucija egészen rossz, édeskés és eléggé száraz, kissé mállik, töredezik fogyasztás közben. A húspogácsa egészen jól mellőzi a fűszereket, így sokat nem dob az előbb említett idilli helyzeten. A szárasságot tovább fokozza, hogy semmi ketchup/mustár/majonéz nem kerül bele, bár lehet kéri ha jól tudom. A zöldségekkel semmi baj, ezek frissek, nem szottyantak meg a pár ezer fokos hőségben. A krumpli könyörög a sóért, állagra meg vegyes érzetet vált ki, van mely jó ropogós, de találtam benne kissé nyers hasábokat is. Nem vagyok hasra esve a produkciótól, valószínűleg előzetesen már a sok hype miatt magasra is tettem azt a bizonyos lécet.

Pont: 5/10

Mennyiség: A hamburger hamar lecsúszik, ha gurítunk mellé egy, esetleg két korsó sört. Nem ölt gigászi méreteket, egy lazább adag, olyan nagyon csurig nem leszünk egy darabbal. A húspogácsa és a buci aránya egészen rendben van, főleg, hogy retro burgerről van szó, tehát a 2-3 centi vastag buci, az alján elfogadható. A köret burgonya sokat dob a latba, ezzel máris feljebb csúsznak a pontszámok. A szaftot egy kenyérrel megenni szerintem nem túl nagy élvezet, kettővel már sokkal jobban megy, illetve akkor adagra is nagyot ugrunk felfele, igazi csak a kenyérnek köszönhetően. Ennél több szaft amúgy nem kellene, ebből bőven elég ennyi. A trióval azért jól lehet lakni, de külön-külön inkább csak salátán élő egyedeknek ajánlott. Így az egész tutira megvan egy bő négy órás adag, főleg a kenyér pakolja meg a bendőt.

Pont: 8/10

Ár/érték: A tudat, hogy én is bekerültem már a “voltam a Szaftban enni” csoportba, szinte megfizethetetlen. A környékkel semmi gond, falatozás közben Vajdahunyad várát csodálhatjuk, ami kivilágítva azért ott van a szeren. Kicsit úgy érzem ez az egész túl van fújva, túl nagy városias lett a lakosság, vidéken meg pont talán egy McDonald’s nyitása vált ki ilyen érzelmeket, de az is lehet, hogy én vagyok csak a hülye. Az árakat illetően a szaft 390 forint, mely magába foglal egy szelet kenyeret, egy újabbért már 90-et kell pengetni, bár ez nem kőbe vésett szabály, mert sikerült például ingyen kérni a konyhás részlegtől. A hamburger 990, de ebben nem vagyok 110%-ig biztos, de valahogy így rémlik, több semmiképpen nem lehet. Egyik sem mondható nagyon drágának, főleg azt figyelembe véve, hogy nem a nyócker sikátoraiban eszünk. A tömegből látszik, hogy bejött az embereknek a tunkolás. Nem tudom mennyire általános az efféle káosz amibe sikerült belefutnom, de azért nem tegnap nyitott, kis rutin már kellene, hogy legyen, nem pedig este 9 után benyögni, hogy nincs több kaja.

Pont: 6/10