Select Page

Trattoria Pomo D’oro – Bélszín tortácska Caciocavallo sajttal fűszerezve, Marsala bormártással, szarvasgombával

Trattoria Pomo D’oro – Bélszín tortácska Caciocavallo sajttal fűszerezve, Marsala bormártással, szarvasgombával

Mivel olykor olykor megesik, hogy nem a tegnapihoz hasonló napi rohanós beülős helyeken teszem tele a bendőt, így egy egy magasabb kategóriás helyről is tudtok nálunk olvasgatni. Mivel rendes bányamunkásként, napról napra a lelkemet kiteszem azért, hogy az aranybánya ahol dolgozom rendesen termeljen, így sikerült hozzájutnom egy számomra kedvező árfekvésű vacsorához. Ilyen lehetőséget, jellemzően nem a sarki gyorsétteremben használ ki az ember, hiába ott a legtutibb a lángos.

A város menőbb helyeit szemügyre véve, némi gondolkodás után végül, a Gianni nevével fémjelzett Trattoria Pomo D’oro -ban kötöttem ki. A hely számos díjat nyert már, nem meglepő módon elsősorban olasz ételekkel kapcsolatos kategóriákban. Könnyen előfordulhat, hogy hiba volt, nem valami tésztás ételt választani, de igazság szerint nem voltam valami tésztás hangulatban. Azért megnyugtathatlak titeket, attól, mert egy étterem olasz, nem csak tésztát találni az étlapon, hanem számos különlegesebbnél különlegesebb fogást, amit kiolvasni sem egyszerű. Mivel éppen szarvasgombás heteket tartanak, így a főfogásomból ez nem hiányozhatott. A főfogáson kívül lesz itt még saláta, leves és egy kis desszert is.

Esztétika megjelenés: Egy ilyen helyen, az adagok nem éppen méretre mennek, így nem esett nehezemre válogatni az étlapról. Először egy saláta került az asztalra. A sali a hely sajátja, a Pomo D’oro saláta, amit számtalan hozzávalóból alkottak meg. Ami esetleg látható és különleges, hogy a csirke helyett marhahúst tartalmaz, abból is a legjavát, méghozzá bélszínt. A fogás nagy üvegtányéron érkezett, a közepére halmozva a tetemes mennyiségű zöldséggel, amit középen egy nagy tojással koronáztak meg. A következő körben egy húsleves érkezett, ami összetevőkben kicsit eltért az étlapon leírtaktól. A hússal töltött házi tortellini helyett vékony hengeres alakú tészta került a levesben. A leves színe élénk sárga, és a tésztával nem spóroltak a tállásnál sem. A z előételt követően érkezett a főfogás, ami a mai post főszereplője. A nevét nem írnám le még egyszer, mert az bizony egy két sort simán elfoglalna. Az tortácsak több szelet bélszínből állt össze, a szeletek között pedig némi sajt és véleményem szerint valamilyen zöldség töltötte ki az űrt. A legtetején pedig pirított hagyma, ez teszi teljesen tökéletessé a kinézetét, és természetesen a mártás, amiben helyet kaptak a szarvasgomba darabkák is. A köret külön tányérkában érkezik, ami szintén igencsak elegáns és az egyhangú sárga színt a friss rozmaring teszi még esztétikusabbá. A desszert már maga csoda, nagy tányér kis desszert, de láthatóan hozzá igencsak értő kezek konyhájából.

Pont:10/10

Ízvilág: A salátában lévő hús nincs túlfűszerezve, inkább a zöldségek és a sajtkrém íze az ami az ízhatást eredményezi. A frissesség egyértelmű és úgy gondolom, hogy nem egyik napról a másikra alkották meg a kitalálói. Nagyon nehéz ennyi remek fogásról írni, mert bizony mindegyik szinte tökéletes volt. A következő a húsleves, ami mint már említettem nem a beígért tésztával érkezett, pedig amiatt választottam ezt. A lényeg mégis csak az, hogy az ami helyette a levesbe került az sem volt egy sima házi csigatészta. Annál inkább valami olasz erősen sajtos specialitás, amitől már nem is volt az a húsleves, ami nekünk Magyaroknak a húsleves. A főfogás ízét két dolog határozta meg elsősorban. Az egyik a boros mártás, a másik pedig a Caciocavallo sajt. Ritka erős ízű sajtról van szó, ami a bélszín ízével, és a szarvasgombás mártással olyan elképesztően ízes egyveleget alkotott, hogy ilyen finom marhából készült ételt, vélhetően még ezelőtt nem ettem. A desszertnél szintén minden íz a helyén volt, gondolhatjátok, hogy egy mandulás csokoládétorta Capri módra házi tejfagylalttal kandírozott narancshéjjal nem igazán tud csalódást okozni. A fagyi igazán tejes és krémes, a fagyi pedig tökéletessen csokoládé ízű.

Pont:10/10

Mennyiség: Egy ilyen menüsort végig enni, azért nem kis kihívás, de higgyétek el nem is lehetetlen. Az ízek egyszerűen arra késztetik az embert, hogy valahogyan találjon magában még egy kis helyet az ételnek. Alapvetően amúgy a közhiedelemmel ellentéteben, két fogással is simán jól lehet lakni. Egy leves és mellé egy ilyen szép adag bélszínes étel körettel, bizony simán felér egy hétköznapibb gyorsétterem menü kínálatával és a minőségnek köszönhetően, még lényegesen laktatóbb is. Igazából az a helyzet, hogy ha lehetőségetek nyílik itt enni, akkor csak annyit amennyi jólesik, de érdemes a másik tányérjába is kontárkodni kicsit az ízek végett.

Pont:8/10

Ár/érték: Ami biztos, hogy nem ez lesz az a hely, ahol minden este megfogok enni egy remek húsételt, vagy beugrok edzés előtt egy adag tésztára. A bélszín tortácska Caciocavallo sajttal fűszerezve, Marsala bormártással, szarvasgombával 6250 forintot kóstál. Ehhez köretnek 650 forintért választhatunk hasábburgonyát. A húsleves 1590 forint, ami szintén nem kevés, de a benne található tészta, valahol indokolja is ezt. A salátára visszatérve szintén kicsit bele kell nyúlni a bukszába, azért 3190 forintot kell fizetnünk. A desszertek árfekvése is hasonló. A csokoládétorta 1190 forint, amiért tényleg minőséget és házi csokitortát kapunk. Aki szeretné adja össze a tételeket, de inkább én most ezt nem számolnám össze. A hely drága, ez biztos, és z is biztos, hogy szombat este mindig tele van. Ha esetleg eljön egy nem hétköznapi alkalom, és van mondjuk két főre úgy 20-25 ezer forintotok, akkor egyszer mindenképpen látogassátok meg ezt az éttermet, mert nem hiszem, hogy lesz okotok panaszra.

Pont:7/10